A város, ahol megfogják a hátsó feled

A városban szinte mindenki vendéglátásból él. A kisebb házak hatalmasra vannak bővítve, panziónak.

Ezt „sufni tuning” stílusban kell elképzelni, tehát az részletkérdés, hogy nincs küszöb, és százféle csempe van egy négyzetméteren – így is, és úgy is jól fogod magad érezni.

Ugyanis itt senki sem siet, és lehet, hogy fáradt a veled szembejövő, de te akkor is kapsz mosolyt: kedves, fáradt mosolyt.

A nyugalmon és mosolyon kívül még egy furcsaság van: alig van kerítés. Mehetsz toronyiránt, alsókertben, „Ho Si Minh-ösvényen”, nem vagy korlátozva. Ahogy a kertek, az itt lakók élete is kicsit összemosódik.

Ha egyik helyen nincs szoba, szólnak a „szomszédnak”, majd ott lesz. Az itt élő emberek a megoldásokra törekednek, és arra, hogy te jól érezd magad – de nem adják el lelküket. Többek között ez a nyugalmuk titka.

Rengeteg ember jár ide pihenni a világ minden tájáról. Nem csak emléket visznek haza, hanem hoznak is dolgokat. Lehet kapni kinn élő magyaroktól kürtöskalácsot, több helyen.

Közvetlenül a piac mellett, a város szívében bungee jumping van. Ugyanitt van egy gyermek paradicsom is, ami olyan, mint egy modern vidámpark.

Alapvetően a gyerekeket az élet természetes részeként kezelik, ami annyit tesz: nem teher, de nem is kis Buddha.

Megfér a kocsik mellett a hintó, és a faházak tetején – érthető okokból – a bádogtető. Hidegben is kinn ülnek az emberek a „kocsma” előtt, mint Görögországban.

A szemétszállító autóra az van írva, hogy TESKO, ami nekünk igen megmosolyogtató. A főutcán pedig van egy világító virágos „vasfa”.