Természetesen itt is megtalálható a „falu bolondja”, kísérőm szava járása szerint a „helyi hülye”. Érdekes jelenség. Mintha Szandokán, Rumcájsz és egy huszár keveréke lenne, bocskorban. Fénykép azért nincs róla, mert megfogta a fenekem, amikor elment mellettem, így megrogyott bizalmam az irányában… és mert drágán engedi magát fotózni… mert azért annyira mégsem hülye…
Zakopane az a hely, ahol sok ember, sok kultúra kis helyen is elfér, ahol imádni való őskáosz és egyben mindennek gyors megoldása is van.
Praktikum, valódi, lengyel jókedv, optimizmus, eszméletlen jó ételek és rengeteg inger – így jellemezném ezt a kihagyhatatlan helyet.
