A buli
Az öcsémmel sosem volt bensőséges a viszonyunk gyerekkorunkban. Hatéves voltam, amikor született, túl nagy volt a korkülönbség és emiatt vagy levegőnek néztük egymást, vagy veszekedtünk. 17 éves voltam, amikor a legjobb barátnőm születésnapi bulit szervezett nekem, amit nagyon vártam. Feldíszítette az ebédlőt, hozott tortát és vártuk a meghívottakat, akik közül senki nem jött el. Próbáltam úgy tenni, mint akit nem érdekel, de belül összetörtem és majdnem sírtam.
Akkor az öcsém azt mondta, várjak egy kicsit. Azt hittem, ki fog gúnyolni hogy nincsenek barátaim, de pár perc múlva megjelent bohócnak öltözve és elkezdett vicceket mesélni. A jelmeze és a sminkje béna volt, mert pár perc alatt dobta össze, a viccek pedig szörnyű faviccek, amik – pont ezért – megnevettettek minket. Végül hármasban ünnepeltünk és ez a mai napig az egyik kedvenc szülinapom. Akkor tudtam meg, hogy a sok civódás ellenére az öcsém nagyon szeret.