Ma már egészen másként látom
Az ember változik, az élet változik, a prioritásaink is változnak. Miért pont az álmainak kellene örökre ugyanazoknak maradniuk?
Volt egy időszak, amikor nagyon erősen élt bennem egy kép arról, milyen otthonban leszek igazán boldog. Egy kertes sorház. Sok fénnyel, nagy nappalival, terasszal, ahol reggelente kávézhatok. Egy kis kerttel, ahol nyáron lehet grillezni, a gyerek pedig szaladgálhat a füvön.
Ez sokáig nemcsak egy vágy volt, hanem egy mérce. Olvass még a témában
Minden alkalommal, amikor beléptem a jelenlegi lakásomba, egy kicsit azt is éreztem, hogy ez még nem az. Hogy majd akkor leszek igazán elégedett, ha egyszer eljutok „oda”.
Csakhogy közben teltek az évek.
És egyszer csak feltűnt, mennyi időt töltök fejben egy olyan helyen, ahol még nem élek, közben pedig alig veszem észre azt, ahol most vagyok. Pedig szeretem ezt a lakást. Belvárosközeli, világos, tele van azokkal a könyvekkel, növényekkel és apró tárgyakkal, amelyeket mi választottunk ide. Ebben az otthonban született rengeteg emlékem, itt nevettünk, itt sírtunk, itt alakult ki az az élet, amit ma a sajátomnak érzek.
Mégis képes voltam mindezt háttérbe szorítani egy olyan álom miatt, ami folyamatosan azt sugallta: még nem tartasz ott, ahol kellene.
Ekkor kezdtem el megkérdezni magamtól, hogy valóban akarom-e még ezt az álmot. Vagy csak megszoktam, hogy akarni kell.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
