Véleménycikk – Schuszter Borka
Gyerekkorunk óta ugyanazt halljuk: Ne add fel az álmaidat! Küzdj a céljaidért! Ha igazán akarod, sikerülni fog!
Van ebben valami nagyon inspiráló. Hiszen valóban rengeteg ember ért el fantasztikus dolgokat azért, mert nem adta fel akkor sem, amikor mások már lemondtak volna róla. A kitartás sokszor tényleg csodákra képes. De azt hiszem, ritkábban beszélünk arról, hogy vannak álmok, amelyeket nemcsak szabad, hanem néha kifejezetten egészséges is elengedni.
Nekem is volt már ilyen, és ezt nem vereségnek élem meg. Hanem felszabadulásnak. Olvass még a témában
TESZT: Ennyire tudsz könnyen ellazulni, válaszaid alapján
„A sugardaddy nem fizetett, ezért megverték” – Polgárőrök mesélnek
Rossz hír az allergiásoknak: a klímaváltozástól súlyosbodnak a tünetek
„Apám azt hitte a tampon elveszi a szüzességem” – Milyen tévhitek élnek a férfiak fejében a női testről?
Sokáig azt hittem, hogy az álmaink olyanok, mint egy szerződés. Ha egyszer kimondtuk őket, akkor életünk végéig ragaszkodnunk kell hozzájuk. Mert ha elengedjük őket, az azt jelenti, hogy feladtuk.
Ma már egészen másként látom
Az ember változik, az élet változik, a prioritásaink is változnak. Miért pont az álmainak kellene örökre ugyanazoknak maradniuk?
Volt egy időszak, amikor nagyon erősen élt bennem egy kép arról, milyen otthonban leszek igazán boldog. Egy kertes sorház. Sok fénnyel, nagy nappalival, terasszal, ahol reggelente kávézhatok. Egy kis kerttel, ahol nyáron lehet grillezni, a gyerek pedig szaladgálhat a füvön.
Ez sokáig nemcsak egy vágy volt, hanem egy mérce.
Minden alkalommal, amikor beléptem a jelenlegi lakásomba, egy kicsit azt is éreztem, hogy ez még nem az. Hogy majd akkor leszek igazán elégedett, ha egyszer eljutok „oda”.
Csakhogy közben teltek az évek.
És egyszer csak feltűnt, mennyi időt töltök fejben egy olyan helyen, ahol még nem élek, közben pedig alig veszem észre azt, ahol most vagyok. Pedig szeretem ezt a lakást. Belvárosközeli, világos, tele van azokkal a könyvekkel, növényekkel és apró tárgyakkal, amelyeket mi választottunk ide. Ebben az otthonban született rengeteg emlékem, itt nevettünk, itt sírtunk, itt alakult ki az az élet, amit ma a sajátomnak érzek.
Mégis képes voltam mindezt háttérbe szorítani egy olyan álom miatt, ami folyamatosan azt sugallta: még nem tartasz ott, ahol kellene.
Ekkor kezdtem el megkérdezni magamtól, hogy valóban akarom-e még ezt az álmot. Vagy csak megszoktam, hogy akarni kell.
Nagy különbség van a kettő között
Vannak célok, amelyekért szívesen dolgozunk. Amelyek energiát adnak, lelkesítenek, előrevisznek. És vannak olyanok is, amelyek idővel inkább csak hiányérzetté válnak.
Rájöttem, hogy nem szeretném úgy leélni az életemet, hogy mindig egy következő állomásra várok.
Mert mi történik akkor, ha egyszer meglesz a kertes ház? Valószínűleg találok majd egy újabb álmot. Nagyobb kertet. Szebb környéket. Még több szabadságot. Az emberi agy meglepően ügyes abban, hogy mindig találjon valamit, ami még hiányzik.
Ezért kezdtem el tudatosabban megválogatni, milyen álmokat tartok meg. Nem mondtam le a fejlődésről, és arról sem, hogy legyenek céljaim. Csak már nem akarom minden vágyamat kötelező feladattá tenni.
Ma már inkább azt kérdezem magamtól:
Hajlandó vagyok ezért valóban tenni? Örömet ad a felé vezető út? Vagy csak bűntudatot okoz, hogy még nem tartok ott?
Ha az utóbbi, akkor lehet, hogy itt az ideje elengedni. Nem azért, mert lehetetlen. Hanem mert már túl nagy árat fizetek érte a jelenben.
Ha állandóan azt érzem, hogy az igazi életem majd valamikor később kezdődik, akkor könnyen elszalasztom azt, ami most történik.
Ha egy álom már csak azt ismételgeti, hogy nem vagyok elég, hogy még nem értem oda, hogy mindig hiányzik valami, akkor lehet, hogy nem kapaszkodni kell belé, hanem elengedni. És helyet csinálni annak a csendes, hétköznapi elégedettségnek, ami addig talán ott volt előttünk végig – csak nem vettük észre.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
