Hogy legyen-e gyermekünk vagy sem, életünk egyik legsúlyosabb, legmeghatározóbb kérdése. És mint minden ilyen kérdést, ezt sem tudjuk a szociális kereteinken kívül szemlélni.
Sok az előítélet, különösen a nők irányába
Kultúránkban a gyermek, a szülőség elengedhetetlen elemekként tűnnek fel a boldogsághoz, kiteljesedéshez vezető úton. A filmek happy endje beteljesülő szerelemmel és gyermekáldással érkezik meg, a családot alapítókra mondjuk, hogy révbe értek. Ugyanakkor a választott gyermektelenség ettől még egy járható út marad, és egyeseknek az egyetlen elképzelhető út ez a boldogság felé. Még akkor is, ha folyamatos megkérdőjelezéssel, sőt nem ritkán számonkéréssel van kikövezve.
A választott gyermektelenséget ugyanis rengeteg előítélet kíséri, és különösen igaz ez a nők esetében, akiket a hagyományos társadalmi szerep elsősorban és mindenek előtt anyaként lát.
Az anyaság „a legfontosabb munka”, a „legnagyobb küldetés”, így aki ebben a szerepben nem akar színpadra lépni, az a közösség szemében még mindig csak mellékszerepeket játszik.
A gyermek nélküli felnőttkor azonban még ennél is súlyosabb előítéleteket hoz magával: aki úgy dönt, hogy nem akar gyereket, az biztosan önző, esetleg még éretlen, vagy talán csak teljesen ostoba, de az biztos, hogy nem tudja, mi az igazi szeretet, a döntését pedig később majd biztosan megbánja – hangzik el rögtön az internetes kommentelők ítélete.
Egyre többen vannak, és boldogabbak
A gyermektelenség persze nem új jelenség, de míg a legutóbbi korokig többnyire betegségek, járványok, szegényes étrend vagy éppen a férfiak hiánya (például egy háború után) maradtak gyermektelenek a nők, addig a szexuális forradalommal megjelent a lehetőség, hogy szabad akaratukból ne legyen gyermekük.
A CDC adatai szerint Nagy-Britanniában 2015-ben a 15-44 év közötti nők 7,4%-a volt választottan gyermektelen, azaz nem azért, mert nem tudott, hanem mert nem akart gyermeket szülni. A Központi Statisztikai Hivatal 2019-es kimutatásai alapján Magyarországon sem volt még soha korábban ilyen magas a gyermektelen nők aránya, mint az elmúlt 4-5 évben.
A 35-39 éves korosztálynak majdnem a negyede még gyermekvállalás előtt állt, miközben két évtizeddel ezelőtt a hasonló korú nőknek csak a tizede volt gyermektelen.
Igaz, ezen nők jelentős része nem választásból, hanem valamilyen kényszer miatt lett gyermektelen – érdekes adat azonban, hogy amikor arról kérdezték őket, mennyire elégedettek az életükkel, jóval boldogabbnak vallották magukat, mint az ugyanerre a kérdésre válaszoló gyermeket nevelő nők.
A választott gyermektelenség oka sokféle lehet, hiszen ezen nők és férfiak csoportja is nagyon változatos, ám egyes tanulmányok szerint vannak vonások, melyeken mindannyian osztoznak. Margaret Avison és Adrian Furnham nemrégiben megjelent tanulmánya például azt találta, hogy a gyermeket nevelő, vagy gyermeket tervező felnőttekhez képest a választottan gyermektelen válaszadók lényegesen önállóbbak voltak, viszont sokkal kevésbé volt jellemző rájuk az együttműködési készség és az extrovertáltság. Pragmatikusabban gondolkodtak a szerelemről, általánosságban kevésbé voltak vallásosak, és többnyire politikailag liberálisabbak.
Ami pedig a boldogságot illeti: egy Egyesül Államokbeli és egy brit kutatás is azt igazolta, hogy a választottan gyermektelenek a társadalom egyik legboldogabb rétege.
A gyermektelenség a boldogság kulcsa?
Nincsenek reprezentatív kutatásaim, de még így is biztosan merem állítani, hogy nem. Egyfelől érdekes kérdés, hogy vajon ezeket a statisztikai adatokat mennyire torzítja azok válasza, akik az életük valamely területével elégedetlenek, így boldogtalanok voltak, és a gyermekvállalástól várták a helyzet megoldását.
Másrészt nehéz elképzelni, hogy valaki, aki őszintén gyermekre vágyik, megtalálná a boldogságát, ha ráerőltetnék a gyermektelenséget.
A boldogság kulcsa azt gondolom, máshol keresendő: valószínűleg mindenkit az tesz boldoggá, ha vágyait, terveit megélheti, beteljesítheti. Vannak, akik számára ez a vágy egy vagy több gyereket, családot jelent. És vannak, akik számára valami mást. Az utóbbi idők számukra is lehetővé tették, hogy ennek megfelelően éljék az életüket. A választás szabadsága pedig mindenkit boldoggá tehet – akár a gyermekes, akár a gyermektelen életet választja is.