Hol rontjuk el?
Első körben ott, hogy azt mondjuk: egyszülős család. A család – válás esetén is – kétszülős, csak ezt sokan elfelejtik. A bizalmatlanság miatt a jogszabályok, a belső félelmekből táplálkozó harag az irányadó, nem a közös dolog, a gyermek szeretete.
Meg kell értenünk, hogy a válás nem egyenlő a család felbomlásával. Ha a családon kívüli családtag botorságot csinál, az ugyan úgy kihat a családra, sőt, még jobban, hiszen nincs megbeszélve, feldolgozva, csak találgatások és indulatok vannak. És mivel nem családként tekintünk a dologra, kívülről várjuk a segítséget, nem egymástól.
A válásnak egy dologra meg kellene tanítani minden szülőt, annak tükrében, hogy mekkora bukás, kudarc volt ez az életében: az együttműködésre. Sajnos, még ilyenkor sem, a kudarc, a fájdalom kapcsán sem tanulják meg a leckét: egyedül nem megy.
A gyerek pedig ott van, mint élő, érző lélek… aki szenved, még felnőttkorában is emiatt.
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
Beállítom
