Régebben dührohamot kaptam akkor, amikor valaki azt mondta az egy egyszülős háztartásban élő családról, hogy csonka család. Attól is kivert a víz, amikor kihangsúlyozták azt, hogy egy bűnöző azért lett az ami, mert elvált szülők gyermeke volt. Úgy vélem, az érzelmi intelligenciának, a felelősségnek sokkal nagyobb szerepe van abban, ha valakinek a gyermeke félresiklik, mint magának a válásnak. A válás néha megváltás, ám az esetek nagy többségében egoizmus. És itt kezdődik a probléma…
A baj a fejekben van
Amikor családról van szó, mindig az a séma jut eszébe mindenkinek, hogy a család áll egy apából, egy anyából, és többnyire két gyerekből. Ez sosem volt így, és sosem lesz – sajnos. Régen is voltak egyszülős családok, csak ott nem elváltak, hanem a gyakori betegségek kapcsán özvegyek lettek.
Az űrt pótolni kellett. Ezt ésszel tették, és kevésbé szerelemből, azaz két özvegy saját gyerekekkel egymásra talált: munkában, gazdasági és erkölcsi szövetségben.
Ez teljesen természetes dolog volt, ahogy az is, hogy valaki az özvegységet választotta, és egyedül, családja segítségével nevelte fel gyermekét. Tehát, régen nem elemezték, hanem megoldották a problémát. Így nem sérült annyira a gyermek.
