Félt, hogy egyszer túl messzire megy
A Psychologytoday.com-on megjelent beszámolóban Cathy Scott arról ír, hogy ő maga is évekig élt egy bántalmazó kapcsolatban, mielőtt végül elhagyta a férjét. Amint mondja, jelek természetesen voltak: elszigetelődés, hirtelen harag… Ő azonban túl naiv, túl fiatal és persze túl szerelmes volt ahhoz, hogy mindezeket észrevegye.
A cikk írója őszintén vall arról is, hogy amikor végül 8 évvel az esküvőjük után, és 6 évvel az után hogy a fizikai bántalmazás megkezdődött, elhagyta a férfjét, félt attól, hogy egyszer a férfi túl messzire megy.
Túl erősen üti meg, túl erősen rúg belé, vágja a falhoz, vagy löki le a lépcsőn. Ahogy mondja, ha a férjeelvesztette a kontrollt, nem volt megállás – nem lehetett megnyugtatni, jobb szóra bírni, vagy beszélni vele. Az észérvek ilyenkor egyszerűen nem segítettek, hiszen nem volt ura önmagának. Olvass még a témában
A horkolás miatt kezdtünk külön aludni, aztán észre sem vettük, hogy elidegenedtünk egymástól
Csak évek után vallotta be a vőlegényem, hogy a tájszólásom miatt majdnem nem hívott el randira
A transzgenerációs minta, amit ki kellett oldanom ahhoz, hogy igazi társa lehessek a férjemnek
„Hagytam, hogy a csajom egyedül cipekedjen a lépcsőn” – mikor döbbentél rá, hogy már nem szereted a párod?
Bűnügyi riporterként Scott később azonnal megragadta a lehetőséget, hogy a családon belüli erőszakhoz kapcsolódó esetekről tudósíthasson – egyrészt azért, hogy hangot adjon az áldozatnak, másrészt azért, hogy felhívja a nyilvánosság figyelmét arra, hogy a családon belüli erőszak létező és növekvő probléma.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
