Így ünneplik a cseresznyefa virágzását Japánban és itthon

Japán nemzeti jelképe a gyönyörű, fehér és rózsaszín szirmú cseresznyevirág. A japánok minden tavasszal megünneplik a cseresznyefa virágzását: elözönlik a parkokat, hogy a friss természetben megcsodálhassák a gyönyörű fákat.

Minden év tavaszán, amikor a szürke téli ég tavaszi, világoskék színre vált, és a langyos szél finom meleggé változtatja a levegőt, a japánok tömegesen mennek a parkokba és templomkertekbe hanamira, azaz cseresznyefavirág-nézésre.
A fehér és rózsaszín virágokba borult cseresznyefák lélekderítő látványa spirituális lelkesedéssel tölti el a japán embereket. A japánok minden évben már jó előre készülnek az ünnepre: a meteorológusok külön figyelmet fordítanak arra, hogy tájékoztatást adjanak a várható időjárási körülményekről. 

Áprilisban, a cseresznyefák virágzása idején a japánok úgy ünneplik a rózsaszín-fehér virágpompával érkező tavaszt, mint mi a majálist: a családok, rokonok és barátok padokon, földre terített plédeken ülve kosarakból falatoznak, és szakét (rizsbort) vagy teát kortyolgatnak. Letelepednek az Ueno parkban és a Császári Palotát körülvevő sáncárokban, és gyönyörködnek a természet csodájában.
A Youtube-on ide kattintva megnézheted az ünneplést.

Az elkötelezettebb rajongók, akik szeretnék kiélvezni az egy-két hétig tartó csodát, elutaznak a Narától és Kiotótól, Japán ősi fővárosaitól nem messze eső Josino-hegyhez a Josino-Kumano Nemzeti Parkba, és akár napokig is itt maradnak. A hegyoldalt szinte beborítják a japánok által hitome senbon („ezer cserje egyetlen pillantásra”) elnevezéssel illetett, rendezett ligetek, több száz esztendős, fehér cseresznyefák tízezreivel.
Általában március végétől virágoznak, leghamarabb az alacsonyan fekvő ligetek borulnak virágba. A jelzéssel ellátott hegyi ösvények, az eldugott helyeken megbújó templomok, Josino városka üzletei és teázói mágnesként vonzzák a virágcsodáló tömeget. 

A cseresznyevirág Japán nemzeti jelképe. Ámulatba ejtő szépsége temérdek művészi alkotás témája. Motívumát sok japán tetováltatja a testére. Ez a gyönyörű, de csak egy-két hétig nyíló virág a szépséget és a múlandóságot jelenti számukra.
A virágok lehullnak, és helyükön hamarosan megjelenik az édes, piros gyümölcs. A szamurájok létét is összefüggésbe hozzák vele: rövid életük kiszolgáltatottságban telik, haláluk azonban nemes célú.