„Nem kellett beszélnünk róla” – mondja Yaryna Vintoniuk, a szervezet kommunikációs és információs vezetője. „Azok, akik maradni akartak és elvégezni a munkát, vállt vállnak vetve jöttek, és a feladatunk egyértelművé vált.” A nem kormányzati szervezetet 2016-ban jegyezték be hivatalosan a kelet-ukrajnai Harkiv városában az állatokkal való foglalkozásra. A munkatársak tapasztalata viszont több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. És míg február 24-e előtt az önkéntesek száma kisebb volt, mára mintegy 25 főre nőtt – áll a Reader’s Digest cikkében.
Amikor az orosz csapatok megszállták az országot sokan menekültek el Ukrajnából azzal a kevéssel, amit magukkal tudtak vinni a biztonságba vezető veszélyes út során. Néhányan a háziállataikat is magukkal vitték. Mások pánikszerűen menekültek, hátrahagyva az állatokat. És ott vannak azok a kedvencek is, akik a háború áldozatai lettek.
Egyik napról a másikra változott az ukrajnai helyzet
„A központunkba érkező hívások jellege egyik napról a másikra megváltozott, amikor a háború elkezdődött. Többnyire üres házakba zárt, elhagyott háziállatokról volt szó” – mondja Vintoniuk. „Sok tulajdonos hívta a forródrótunkat, arra kérve [minket], hogy törjük be az ajtókat vagy az ablakokat, és tegyünk meg mindent, hogy megmentsük a háziállataikat. Sok olyan háziállat volt, amelyet egyszerűen kiengedtek az utcára vagy a lakóházakba. Ezekkel az állatokkal gyakran a gránáttámadások végeztek, vagy a repeszek sebesítették meg őket.” Olvass még a témában
Ezért a Harkivi Állatmentő önkéntesei nehéz döntést hoztak: maradtak. A szervezet éjjel-nappal működik, önkéntesei váltásban dolgoznak, életüket kockáztatva, de betartva a háborús törvényeket. Gyakran együttműködnek az ukrán hadsereggel a veszélyesebb küldetések során. „Harkivban folyamatos légitámadások alatt álltunk” – mondja Vintoniuk. „A háború második hetében volt egy gránátcsapás, amely hét állatot ölt meg a közel 400 állatból, amelyeket a Piatykhatkyban lévő örökbefogadó központunkban gondoztunk. A kenneleink fele is odaveszett.”
