Fiatalon, épphogy felnőttként elköteleződni egy kapcsolat mellett, romantikusnak hangzik, olyannak, amelyről akár sokan álmodnak is. De mi történik, ha miután az életed egy jelentős részét leélted benne, az minden várakozásod ellenére véget ér? Hogyan kezded elölről?
Nem volt sok kapcsolatom életem során. Huszonegy éves voltam, mikor megismertem a férjemet, akivel húsz évig alkottunk egy párt. Miután eljöttem otthonról, nem kerestem az új lehetőségeket, talán nem is lett volna egészséges, de mivel a tánc miatt viszonylag sok fiú van körülöttem, jó néhányan próbáltak hozzám közelebb kerülni.
A legtöbbjük irányába nem voltam nyitott, de voltak olyanok, akiknek szívesen adtam lehetőséget. És ekkor jöttem rá, hogy nem tudom, hogyan kell ismerkedni. És nem akkor, amikor flörtről van szó, hanem amikor tényleg érdekel a másik. Olvass még a témában
Megfelelési kényszer
Eddig nem tudtam, bennem ez miért válik el attól, amikor egyébként beszélgetek olyasvalakivel, akit nem ismerek. Abban semmilyen nehézséget nem érzek. De kaptam egy olyan visszajelzést, hogy alig kérdezek, miközben magamról mindent próbálok átadni. Pedig ez nem volt tudatos.
Amikor egy kicsit mélyebbre ástam magamban, rájöttem, hogy ez egy nagyon komoly megfelelési kényszerből fakad. Tudom, hogy sok mindenben különc vagyok, nem úgy gondolkodom fontos dolgokról, ahogyan a többség, és valamiért az van bennem, hogy ezt minél előbb tisztáznom kell azzal, akivel találkozom.
Ebből fakadóan mindent adok, ami én vagyok. De vajon mi lesz a másik oldallal? Azzal, hogy megtudjam, a velem szemben ülő ember mennyire olyan, akire vágyom.
Zero kontroll
Vajon ebben mennyire lehet az agyunk által vezérelve működni? Egyáltalán lehet? Újra kell ezt tanulni? Vagy ha az az érzés megszületik, aminek egy kapcsolat elején jönnie kell, akkor természetesen megérkezik a kíváncsiság?
Korábban már írtam Ildiről, aki nemcsak természetgyógyászként és kineziológusként van mellettem, hanem állandó támaszom. Ő mindig felnyitja a szemem, vagy más aspektusokat világít meg. Amikor éppen egy induló kapcsolatban felmerülő érzéseimről, dilemmáimról kértem ki a véleményét, annyit válaszolt:
„Bárcsak nem erőltetnél dolgokat, amiket nem tudsz irányítani.”
Én, a kontrollmániás… Hát, fel van adva a lecke…
Kapcsolódás más formában
Azért is nehéz számomra a „hogyan kell, hogyan szoktuk” rész, mert rendkívül erősek a megérzéseim. Nagyon le tudom „tapogatni” az embereket, és sokszor már a verbális információ előtt megkapom a választ. Persze nem arra konkrétan, kinek hogyan telt a gyerekkora, vagy, hogy milyen kapcsolatai voltak, ez egy egészen más szint.
A másik fél ezt értelmezheti úgy, hogy valójában nem érdekel, pedig erről nincs szó. Egyszerűen én másként működöm, más formában kapcsolódom. De egy biztos, ebben is fejlődnöm kell, csak még lehet, hogy nem jutottam el oda, hogy női minőségemben újra nyissak. Mert a nyitásom mögött egészen más energiák állnak.
EGÉSZségből
40 pluszosan, tele történetekkel, csomagokkal, sebekkel baromi nehéz. Baromi nehéz az életet újrakezdeni.
Nem egy egyszerű szakításból jövök, hanem egy közösen leélt fél életből, szinte mindent nullázva azzal, hogy eljöttem. Nem az otthonom biztonságából, nem egy megteremtett háttérből.
Minden még csak kialakulóban van. Amikor elkészül a kis lakásom, át tudok költözni, és megérkezem, az talán már egy jó kiindulópont. Ezt is fel kell majd még fognom, mert jelenleg nem a valóságom. Egyelőre rengeteg pénz, amit kifizettem és kifizetek. Nincs meg a tudatomban, hogy egyszer ott lesz egy saját lakás, ami csak az enyém, senki nem szól bele, milyen lesz, mihez kezdek vele.
Az egyik barátom mondta, mikor erről beszéltünk, hogy ő ott volt mikor aláírtam a szerződést. Ez legyen bennem, ez földeljen, mert ez bizony a fordulópont.
Lehet, hogy egy szimbólum is lesz, és ott indul el valami, ami megalapozza azt is, hogy már nem hiányból fogok kapcsolatot építeni, hanem EGÉSZségből.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
