A színtanácsadás alapját a 12 altípusos évszakelmélet adja, a színtípusod valamilyen tavasz, nyár, ősz vagy tél lesz. Ez a szolgáltatás a ‘80-as években tört be a köztudatba. Az akkori esztétika alapján mindenki hideg színtípus volt, azaz a kékkel kevert árnyalatokban tündökölt. Az újhullámos szemlélet alapján egy meleg színtípuson nem rosszak a hideg színek, csak kicsit agresszívek, fehérítő hatásúak, távolságtartóak. A ‘80-as években ez a hatás volt a szép, de az az időszak nem a természetességről volt híres: gondoljunk csak a műszálas anyagokra, a virító lilákra és pinkekre, vagy a túlzott válltömésekre.
A hazai színtanácsadó szakma nagy része még a klasszikus színtanácsadói vonalat képviseli, ami a ‘80-as években alakult ki és a hideg színek ragyogtató-fehérítő esztétikájára épül. Az újhullámos színtanácsadás pedig szembemegy ezzel, abból indul ki, hogy az ember egy sárgás-bézses bőrtónusú lény, aki bizony az esetek nagy részében természetesen mutat a sárgával kevert, meleg színekben.
Különböző árnyalatokkal különböző hatásokat lehet elérni. A két iskola elméleti alapjai ugyanazok, de az, hogy milyen összképet preferál valaki, eltérő. Az újhullámos színtanácsadás a természetes, kedves színeidet keresi meg, amikhez egy életen át fordulhatsz, ha fontos számodra a sallangok nélküli, erőlködésmentes megjelenés. Az én szemléletem alapján egy jó színtől kiegyenlítődik a bőrtónusod, eltűnnek a szem alatti árnyékok, egységesen egészséges arcbőröd lesz. Olyan, mintha kaptál volna egy kis sminket, pedig csak annyi történt, hogy a megfelelő árnyalatról vetült a fény az arcodra. Varázslat? Annak is fel lehet fogni!
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Hétfő reggel elküldjük a hét legolvasottabb Stílus-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
