Egy Jordi Pizarro nevű fotós rábukkant egy cikkre, amely egy indiai kisvárosról, Kodinhi-ről szólt. Az aprócska városban mindössze 2000 család él, ám ők megdöbbentően sok ikerpárt nevelnek, szám szerint 250-et. A fotós úgy döntött, nekivág India délnyugati részének, és lencsevégre kapja a különleges jelenséget.
Utazás Kodinhire
A globális adatokat tekintve az ikerpárok száma a kisvárosban hatszorosa az átlagosnak, és így az egyik legnagyobb ikerarány a világon. Emiatt is nevezik manapság „Twin Town”-nak, avagy ikervárosnak.
Pizarro az érdekes hírt olvasva azt tette, amit ilyenkor a legtöbb ember: nekiállt kutatni az interneten. Megdöbbentőnek találta, hogy nagyon kevés képet talált a jelenségről, azok közül is a legtöbb borzalmas minőségű volt, ezért úgy döntött, odautazik, és az helyzet különlegességéhez méltó fotókat készít az ott élő emberekről.
Az útnak egy barátjával vágott neki, akinek segítségével sikerült kiderítenie, hogy néhány nappal később egy keresztény templomnál 400 ikerpár fog találkozni. Nyugtalankodva azon, hogy a hír vajon igaz-e, türelmetlen izgalommal érkeztek az esemény helyszínére. Aggodalmuk azonban hamar elszállt, ugyanis szép lassan megjelentek az ikerpárok, Pizarro pedig teljes hozzáférést kapott az ünnepségen való fotózáshoz.
Miután a reggeli teát és süteményt közösen elfogyasztották, látták, hogy egyre több testvérpár érkezik a helyszínre, akik ráadásul ugyanolyan ruhákat is viseltek. Mivel a templomban sötét volt, sajnos a fotók többsége nem adta vissza az ünnepély igazán különleges hangulatát.
Pizarro megkérte az ikerpárokat, hogy természetesebb környezetben is készíthessen róluk néhány fotót. Többen engedélyt is adtak erre, de a projekt teljessége érdekében Pizarro másnap eredeti úti célja, Kodinhi felé vette az irányt.
Füstbe ment terv helyett profi fotósorozat
A pozitív élmény és visszacsatolás után, nagy reményekkel vágott neki az útnak, de csalódnia kellett. Meglepetésére azt a visszajelzést kapta, hogy a helyi „iker egyesület” igazgatója nem járul hozzá a képek engedély nélküli közzétételéhez. Utólag kiderült, az engedély több ezer dollár lenne, Pizarro azonban megtagadta a fizetést. Csüggedten vette tudomásul, hogy nem éri el célját, ám váratlanul odalépett hozzá egy férfi, aki angolul érdeklődött arról, miért van itt. Miután Pizzaro kifejtette projektjének lényegét, a férfi felajánlotta a segítségét – és ezért cserébe csak azt kérte, hogy gyakorolhassa az angolt a segítségével.
Később kiderült, hogy a férfi egy helyi tanár, akivel Pizzaro három napot töltött a faluban és meglátogatta a legtöbb ikerpárt, akik örömmel álltak a kamera elé, hiszen nem igazán volt még rá példa, hogy egy profi fotós fényképezze őket. Folytatva a stílust, amit elkezdett, Pizarro a templomon kívül fotózott: a trópusi növényzetet választotta háttérnek, és az ikreket megkérte, viseljék ugyanazt a ruhát.
Így állt össze a teljes portfólió, ami Pizarro utómunkálatainak köszönhetően valóban olyan lett, mint egy nagy, családi album.
Forrás: National Geographic