Lányos anyukaként az alapvető törekvéssel nehéz lenne vitába szállnom, főleg, hogy egyet is értek vele: a családok felelőssége valóban óriási abban, hogy a gyerekek mit hordanak, mit vásárolnak meg, és hogyan igazodnak el a világban. Mégis kesernyés szájízt hagyott maga után az a tény, hogy a közös gondolkodás és az érintett diákok megszólítása helyett egy kollektív (be)intéssel találtam szembe magam.
Persze, akinek nem inge, ne vegye magára, de pontosan tudjuk, hogy ez a gyakorlatban mit jelent: egy néhány tanulót érintő jelenség miatt mindenkit érinthet a szabályozás, ráadásul úgy, hogy legjobb tudomásom szerint a gyerekeknek nem igazán volt lehetőségük elmondani, ők hogyan élik meg mindezt.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
