Mindenki érzett már féltékenységet a párkapcsolatában, és az esetek többségében ez nem is jelent problémát. Azonban ha átlépsz egy határt, nehéz visszazökkenni a normál kerékvágásba, és ezt én a saját bőrömön is megtapasztaltam.
Azt gondolom, senki sem születik féltékeny típusnak. Ahhoz, hogy kialakuljon bennük ez az állandó aggodalom és félelem, át kell élnünk néhány negatív tapasztalatot (hűtlenséget, hazugságokat), amelyek mély nyomot hagynak rajtunk. Sokszor ezek apróságok, tinédzserkori élmények, amik utólag nem is fontosak, de akkor és ott komolyabb hatással voltak ránk, mint hittük volna.
Én is átéltem néhány ilyen esetet, a félelmeimet pedig magammal cipeltem kapcsolatról kapcsolatra, mígnem eljött az a pont, hogy kifejezetten féltékeny típus lettem. Úgy, hogy még csak fel sem tűnt.
Zavart, hogy mégis ki az a lány, aki a profilképe alatt írogat a barátomnak, mégis ki miatt pittyen a telefonja hajnali 2-kor, és mit csinálhat, amikor a haverokkal leugranak hétvégére a Balatonra.
Voltak alaptalan félelmeim, de a baj, hogy voltak megalapozottak is. Ha pedig utóbbiból kijut egy pár, még nehezebb leküzdeni a féltékenységet. Két kapcsolatom is ráment, mire megtanultam, hogyan tartsam kordában a zöld szemű szörnyet, és most megosztom veled azt a három módszert, ami neked is segíteni fog!
Ketten vagyunk a kapcsolatban
Az egyik legnagyobb hiba, amit korábban elkövettem, hogy magamban örlődtem. Mivel nem volt „bizonyítékom” arra, hogy jogos lenne a féltékenységem, mindent elnyomtam magamban, és az akkori páromnak az égvilágon semmit nem árultam el ebből. Ő csak annyit látott, hogy megint morcos vagyok, ki tudja, hogy miért. Talán mondanom sem kell, de pár hónap után minden rossz érzés kijött belőlem, és egyben zúdítottam rá az összes gondolatomat, amelyek addigra már nem is voltak aktuálisak. „Most kérjek bocsánatot valamiért, ami tavaly történt?” – kérdezte, és némileg igaza is volt. Ezt követően tanultam meg, hogy fontos beszélni arról, mi bánt, vagy mi ébreszt bennem kételyt, különben sosem fogok megoldást találni rájuk.
Az agyunk nekiáll kombinálni, és abba is rosszat látunk bele, amivel valójában nincs semmi gond. Végül két egymástól elhidegült ember marad hátra a kapcsolatban.
Azóta ha valami féltékenységet ébreszt bennem, az első dolgom, hogy kedvesen és nyugodtan elmondom a jelenlegi páromnak. Ő pontosan tudja, hogy milyen rossz tapasztalataim voltak korábban. Ha nem tudná, valószínűleg nem értené, miért féltékenykedek egy olyan kapcsolatban, ahol ő sosem adott erre okot. Mivel tisztában van a korábbi élményeimmel, sokkal megértőbb velem. Sose tartsd titokban ezeket a dolgokat, mert csak akkor érthetitek meg egymást, ha nyílt lapokkal játszotok!
Barátkozni az „ellenséggel”
Miután megismerkedtünk a párommal, és megtudtam, hogy főleg nőnemű barátai vannak, bevallom, nem repestem a boldogságtól. Ismertem magam, tudtam, hogy féltékeny típus vagyok, és még sokat kell ezen a téren fejlődnöm, de akkor a félelmeimről inkább nem beszéltem neki. Amikor viszont pár hónapja együtt voltunk, megkérdezte, nincs-e kedvem vele és a többiekkel beülni valahová a hétvégén. Én pedig igent mondtam annak ellenére, hogy nagyon tartottam az egésztől. Előtte azért élt pár kép a fejemben a régi lánybarátairól, akikkel sokat bulizott, és akikkel mai napig gyakran csetelnek, de miután találkoztam velük személyesen, sokkal jobb lett a helyzet.
Kedvesek és nyitottak voltak velem, érdeklődtek irántam, és végig úgy éreztem, hogy tényleg szeretnének befogadni a társaságba.
Minden kitaláció, amit hozzájuk társítottam (mert sajnos volt néhány félelmem), megszűnt a személyes találkozás hatására. Mindeközben a párom elsősorban velem foglalkozott, és nem a többiekkel. Azt gondolom, ha a te párodnak is vannak lánybarátai, a legjobb, ha megismerkedsz velük, mert az esetek többségében ezután nem fogsz izgulni miattuk. Látni fogod, milyen a dinamika közöttük, hogyan és miről beszélgetnek egymással. Ha utána is vannak benned kételyek, biztosabban beszélhetsz róluk a pároddal.
Más helyébe képzelve
A harmadik módszer nekem sokat segített abban, hogy egy kicsit tisztábban lássam a képet. Valószínű, hogy te is mindig hasznos tanácsot adsz másoknak a szerelmi gondjaikkal kapcsolatban, mert kívülállóként jobban látod az egész helyzetet, míg ha rólad van szó, hát, valljuk be, könnyű butaságot csinálni. Amikor úgy éreztem, hogy valami előinvitálta belőlem a féltékenységet, mielőtt hagytam volna, hogy robbanjon a bomba, elképzeltem, hogy mit mondanék akkor, ha valaki más, például a legjobb barátnőm lenne a helyzetemben. Mit tanácsolnék, ha ő mesélné nekem a sztorit, most épp miért lett féltékeny? Amikor kívülállóként gondolkodtam a szituáción, nagyon sokszor megesett velem, hogy beláttam, butaság ezért vagy azért összevesznem a párommal.
Ilyenek voltak azok a helyzetek, amikor észrevettem, hogy egy másik nőt megbámult az utcán (hiába csinálta feltűnésmentesen), vagy ha beszélgetett egy régi lány ismerősével, akivel még a megismerkedésünk előtt randiztak párszor (hiszen néha én is váltok pár szót az exemmel, és tényleg nincsenek már érzéseim felé).
Aludtam rá egy napot, és ha másnap is zavart, akkor a kommunikáció eszközéhez nyúltam, és elmondtam a páromnak őszintén a gondolataimat. Persze anélkül, hogy megvádolnám valamivel, vagy gyanakvó lennék. Mióta ezt a három módszert alkalmazom, egyetlen vitánk sem volt féltékenységből fakadóan. Ráadásul én sem érzem magam annak, hiszen egyre erősebben megtanultam újra bízni a kapcsolatokban.
Rossz tapasztalatok után
Természetesen felmerülhet benned a kérdés: mi van akkor, ha van okod féltékenynek lenni? Mert a párod az exével gyakran találkozik egy kávéra, mert volt már olyan, hogy flörtölt másokkal a neten, vagy ha bulizik, nehezebben találja meg a határokat. Őszinte leszek, én is jártam ebben a cipőben, hiszen volt olyan kapcsolatom, ahol a barátom nem volt mindig 100%-ig őszinte velem. Részben ő is hozzájárult ahhoz, hogy bizalmatlan lettem.
Azt gondolom, aki belép egy monogám kapcsolatba, tudván a szabályokat, majd mégis megszegi őket, nem tisztel eléggé téged és nagyon valószínű, hogy nem kötelezte el magát a közös jövőtök felé.
A harmadik módszeremet próbáld ki magadon: azaz képzeld el, mit tanácsolnál mondjuk a húgodnak, ha szintén ebben a helyzetben, ugyanebben a kapcsolatban lenne. Azt mondanád neki, hogy keressen valakit, aki megtiszteli az őszinteséggel, és nem ad okot a féltékenységre? Vagy azt, hogy legyen nyíltabb a párjával, beszéljen neki az érzéseiről, hogy együtt tehessenek ellenük? Mindig van megoldás, de mivel minden kapcsolat és helyzet más, neked kell magtalálnod a legjobbat. Egy dolgot ne felejts el: a féltékenység és az állandó aggodalom nem normális dolog, és ha valaki mellett ezt érzed, nem a megfelelő személlyel vagy együtt!