Barátkozni az „ellenséggel”
Miután megismerkedtünk a párommal, és megtudtam, hogy főleg nőnemű barátai vannak, bevallom, nem repestem a boldogságtól. Ismertem magam, tudtam, hogy féltékeny típus vagyok, és még sokat kell ezen a téren fejlődnöm, de akkor a félelmeimről inkább nem beszéltem neki. Amikor viszont pár hónapja együtt voltunk, megkérdezte, nincs-e kedvem vele és a többiekkel beülni valahová a hétvégén. Én pedig igent mondtam annak ellenére, hogy nagyon tartottam az egésztől. Előtte azért élt pár kép a fejemben a régi lánybarátairól, akikkel sokat bulizott, és akikkel mai napig gyakran csetelnek, de miután találkoztam velük személyesen, sokkal jobb lett a helyzet.
Kedvesek és nyitottak voltak velem, érdeklődtek irántam, és végig úgy éreztem, hogy tényleg szeretnének befogadni a társaságba.
Minden kitaláció, amit hozzájuk társítottam (mert sajnos volt néhány félelmem), megszűnt a személyes találkozás hatására. Mindeközben a párom elsősorban velem foglalkozott, és nem a többiekkel. Azt gondolom, ha a te párodnak is vannak lánybarátai, a legjobb, ha megismerkedsz velük, mert az esetek többségében ezután nem fogsz izgulni miattuk. Látni fogod, milyen a dinamika közöttük, hogyan és miről beszélgetnek egymással. Ha utána is vannak benned kételyek, biztosabban beszélhetsz róluk a pároddal.
