Orwell könyve, az 1984 kapcsán egyetlen kérdésem merült csak fel: miért csak olyan történetek, jóslatok születnek melyek depresszívvé, agresszívvá teszik gondolatainkat? Miért nem születnek, születtek olyan könyvek, melyek a csodás jövőt feltételezik?
🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
1/5 Jövőt álmodni felelősség
Ha gondolatainkkal teremtünk, a mondott és írott szónak hatalma van változtatni a jövőt, akkor a siralmas véggel kell majd szembenéznünk.
Az irodalomban szükség van a drámai feszültségre, krízisre, feloldozásra, arra, hogy rámutasson a helyes és helytelen viselkedésre. Ugyanakkor ott van az a kínzó gondolat is, hogy mindig csak egy ember, az etikus, és egyben magányos harcos az, aki szembeszáll saját maga és világ őrületével.
Sokakkal együtt nem akarom, hogy ez legyen a jövő. Miért keltünk gyerekeinkben felesleges rettegést az ilyen könyvek által?
Ilyen művek kapcsán emberi értéket akarunk gyerekinkbe oltani, de csak félelmet keltünk bennük, és mint tudjuk, a félelem rossz tanácsadó. Gátlástalanságot szülhet, depresszív, negatív gondolkodásmódra késztet.
2/5 Orwell „álma” – a megvalósult rémálom
Nincs is jobb hely megfigyelni a világ változását, mint itt, Magyarországon. Húsz év alatt gyökeresen változott meg az erkölcs, mivel a nézőpont lett más, egyik percről a másikra.
„Rádöbbent, hogy tragédiák csak hajdan történhettek, azokban az időkben, amikor volt még magánélet, szeretet és barátság, s amikor a családtagok összetartoztak anélkül, hogy összetartozásuk okát tudniuk kellett volna.”
A valóságszabályozás fogalma is az 1984-ből lett világos. Kis hazánkban az elmúlt időszakban sokadjára írták át a történelemkönyveket, és sok esetben még mindig nem tudjuk emiatt azt, hogy mi is valójában az igazság.
Az 1984 történetében folyamatosan írták át a történelmet, egymáshoz igazítva a jelen érdekeit és a múlt történéseit.
„Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.” „A múlt nem csak változott, hanem állandóan változott.”
Mindennap szembesülünk a televízióban ránk omló szennyel, és szidjuk azt. Mégis elfogadjuk, igényeinket félre dobva.
„Egész sor különleges osztály foglalkozott a proletariátusnak szánt irodalommal, zenével, drámával, vagyis általában a proletariátus szórakoztatásával. Ezek állították elő azokat az értéktelen újságokat, amelyekben sporton, bűnügyeken és horoszkópokon kívül szinte semmi sem volt…”
Orwelltől ismerős az „újbeszél nyelv, melynek lényege a nyelv sivárrá tétele, ezáltal az ember oda lökődik vissza, ahonnan indult – állati sorba.
„Gyönyörű dolog ez a szópusztítás.” „A prolik és az állatok szabadok.”
(A történetben az újbeszél nyelvet alig használták a prolik.)
