Ha van valaki a környezetedben, aki sosem késik, valószínűleg már irigykedve néztél rá. Te meg ott állsz az ajtóban, az egyik cipőd még a kezedben, és tudod, hogy megint nem sikerült. Nem először. Nem másodszor. Mindig ez van. Ez nem jellemhiba. Az agyad csinálja. Lássuk, hogyan lehet felülírni.
A krónikus késés mögött a legtöbb esetben nem lustaság vagy tiszteletlenség áll, ahogy sokan gondolják, hanem egy jól dokumentált pszichológiai jelenség, amit tervezési téveszmének neveznek. Daniel Kahneman Nobel-díjas pszichológus írta le elsőként, és lényege az, hogy az emberek szisztematikusan alábecsülik, mennyi időbe kerül elvégezni valamit. Nem azért, mert nem figyelnek, hanem azért, mert az agy optimista.
Mindig a legjobb forgatókönyvet veszi alapul, ahol minden zökkenőmentesen megy, nem akad forgalom, nem kell keresni semmit, és minden az első próbálkozásra sikerül. A valóság viszont ritkán ilyen. Ehhez jön még az idővakok jelensége, amikor valaki egyszerűen nem érzékeli pontosan, mennyi idő telt el. Beugrik egy gondolat, megcsinál valamit, és mire felnéz, tíz perc eltelt, miközben ő kettőre számított. Ez nem figyelmetlenség, hanem az agy természetes működése, amit azonban meg lehet tanulni kezelni. Olvass még a témában
Miért nem segít, ha korábban kelsz
A legtöbb elkéső ember azt próbálja megoldani, hogy korábban kel, korábban indul, korábban kezd el készülődni. És aztán ugyanúgy elkésik. Azért, mert a probléma nem az időpontban van, hanem abban, ahogy az idő telik.
Ha valakinek hajlama van az „még ezt az egyet” gondolkodásra, az extra tíz perc nem azt jelenti, hogy hamarabb ér oda, hanem azt, hogy tíz perccel több ideje van még egy dolgot beilleszteni.
Válasz egy üzenetre. Gyors pillantás a hírfolyamra. Egy apróság, amit úgyis meg kell csinálni. Ezek az apróságok összeadódnak, és a végeredmény ugyanaz.
Sőt, van egy másik jelenség is, amit sokan tapasztalnak: minél több idő van, annál több minden fér bele. Ha fél órával korábban kelsz, az agyad nem azt mondja, hogy most kényelmes lesz az indulás. Azt mondja, hogy most van idő még arra is, amit tegnap nem csináltál meg. A megoldás tehát nem az, hogy korábban indulsz, hanem az, hogy másképp gondolsz az időre.
