Sokaknak könnyedén megy, hogy csupa pozitív gondolattal, optimista szemlélettel álljanak a világhoz, míg másoknak ez nem megy ilyen egyszerűen, pedig ez a fajta felfogás segíthet, hogy könnyebben jussunk túl a nehéz helyzeteken, hogy könnyebben vészeljük át a problémásabb időszakokat. Dr. Kőrösi Beáta pszichopedagógus, mediátor, szupervizorral beszélgettünk arról, hogy vajon tanulható-e az optimizmus, illetve hogyan fejleszthetjük ki magunkban a képességet arra, hogy pozitívabban tudjunk a dolgokhoz állni.
– Azt tapasztalom, hogy minden embernél egyénileg változó az, ahogyan a saját „pozitív hozzállás-képét” kidolgozza magában: szinte mindenki mást ért alatta, ám mindenki feltételezi, hogy a másik ugyanazt gondolja, mint ő. Néhány ember számára a pozitív hozzállás azt jelenti, hogy „mindenben meg tudjuk látni a jót, vagy a számunkra hasznosat”: ez a „minden rosszban van valami jó, csak fel kell ismerni” típusú gondolkodás. Ehhez kapcsolható „a pohár félig üres vagy félig tele” dilemma is, amely szintén egyfajta szemléletről árulkodik. Ezekben a viszonyulásokban a helyzetértékelés áll a fókuszban. – fogalmazott a szakember.
Mások azt gondolják, önmagukba vetett hitük, az önbizalmuk, önbecsülésük az, ami a pozitív „hozzá-állás”, a „dolgokhoz-való-állás” lényegi alkotórésze. Ez a cselekvésre fókuszál és a saját erőbe vetett hit mozgatja.
– Van egy lényeges összekötő elem ezekben a viszonyulásokban: a külső világ történései és a belső világ megélése, működése között kapcsolat létesül, amely feltételez valamiféle pozitívumot, hasznosságot, értelmet. Hogy a lélek történéseinek, az elme működésének, a belső megélésnek erős hatása van a cselekvésre és a döntésekre, a megküzdési képességekre, az vitathatatlan – magyarázta dr. Kőrösi Beáta.
Érdemes végiggondolni, mit is értünk köznapi értelemben pozitív hozzáálláson.
Külön lapon említendők azok az elgondolások, melyek szerint az erős akarat és az állandó pozitív előrevetítések bevonzzák majd a kívánt hatásokat, eredményeket a külvilágból. Itt ugyanis nem egy helyzet többszempontú értékelésének képességéről van szó („félig tele-félig üres” egyszerre), de mégcsak nem is az énerőbe vetett mélységes bizalomról, hanem egy naiv várakozásról, melyben a passzivitás nemcsak megengedett, hanem szinte érvényességi kellék.
Tanulható az optimizmus?
A szakembert megkérdeztük arról is, hogy tudjuk-e tanulni az optimizmust, vagy ez egy veleszületett képességünk.
– Martin Seligman pszichológus kutatásai szerint az ember biológiailag a negatív várakozás irányába van programozva, őseink évezredeken át a fennmaradásért küzdöttek: átvészeltek jégkorszakokat, árvizeket, aszályokat, éhínségeket.
Seligman úgy véli, a túlélők valószínűleg a pesszimizmusuk miatt maradtak életben. Ők ugyanis nem számítottak arra, hogy a jó időszak tartós lesz, és állandóan a zord jövő miatt aggodalmaskodtak: ez növelte a megküzdési készségüket, tartalékokat képeztek az ínséges időkre így a pesszimizmus lett a túlélésük záloga.
Ezzel szemben a pozitív hozzáállás szociális tanulás eredménye, azaz tanult viselkedésünk – hívta fel rá a figyelmet a szupervizor szakember.
Érzelmi tanulással fejleszthető
A szakértő az általa vezetett coaching és szupervíziós folyamatokban az érzelmi intelligencia fejlesztésére, az érzelmi tanulásra fekteti a legnagyobb hangsúlyt: az érzelmi intelligencia alapját a saját érzelmi működés feltérképezése képezi, meg kell tanulnunk tudatában lenni azoknak az érzelmeinknek, amelyek befolyásolnak, gondolkodásra, cselekvésre késztetnek bennünket.
Az én alapvető, bizalomteli elfogadása és az énbe vetett bizalom sokszorozni tudja a megküzdési képességeket, ez pedig a pozitív hozzáállás egyik alapja.
– Az érzelmi tudatosság elsajátítása révén válunk képessé megérteni, meglátni és elfogadni azt a sokféle késztetést, amely keretezi a választásainkat, ez pedig segít az önelfogadásban. Az én alapvető, bizalomteli elfogadása és az énbe vetett bizalom sokszorozni tudja a megküzdési képességeket, ez pedig a pozitív hozzáállás egyik alapja. Emellett pedig az is fontos, hogy képessé váljunk megérteni és elfogadni a különböző nézőpontok egyidejű jelenlétét egy helyzetet illetően – tudtuk meg dr. Kőrösi Beátától.
A szakértő tanácsa szerint a pozitív hozzáállás tanulásához, fejlesztéséhez nagyon jó keretet tud adni a Seligman által kidolgozott életvezetési módszer, mely öt alappontból áll.
- Az első a pozitív érzelem jelenlétének felfedezése, ennek a felfedezésnek a rendszeres gyakorlása: esténként tekintsük át a napunkat, mivel kapcsolatban tudunk felidézni pozitív érzéseket?
- A második az elköteleződés: ha már úgyis meg kell tennünk valamit, adjuk át magunkat teljesen annak a tevékenységnek, ne végezzük csupán félgőzzel. Ez is fontos tanulás: megtanulni átadni magam annak, ami jelenlegi életszakaszomban nincs mit tenni, kötelező.
- Harmadik pont az élő emberi kapcsolatok szövedéke: nem a Facebook, nem a chatszoba, hanem az odafordulás, a beszélgetés, az érintés, a gondoskodás és a törődés.
- Negyedik pont a magasabb spirituálisabb jelenléthez való csatlakozás: akinek valamilyen hit ajándéka megadatott, jobb esélyekkel indul a megküzdésben, ezt a pszichológia is bizonyítja.
- Az utolsó pont pedig az eddig elért eredményeink nagyra értékelése, megbecsülése, valamint a minket tovább lendítő célok megkeresése és pontos meghatározása.
– Ha pozitívan szemléljük a világot, egyrészt elmélyültebb, átfogóbb jelenléttel leszünk benne a saját életünkben, amely visszahat cirkulárisan, egyre mélyülő tendenciát mutatva a saját magunkba vetett hitünkre és a megpróbáltatásokra adott reakcióinkra. Másrészt ha pozitívan tekintünk magunkra, akkor válunk képessé arra, hogy egymásra és a világra is elfogadással tudjunk tekinteni. Ettől leszünk jobbak. Én. Te. És a világ – tette hozzá dr. Kőrösi Beáta.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!