Ugye neked is eszedbe jut néha, fiatalon mennyit problémáztál bizonyos dolgokon, amik ma már olyan triviálisnak tűnnek? Amikor gimiben kikosarazott az évfolyam legmenőbb sráca, azt hittem, eljött a világvége. Amikor kettes lettem matekból, azt hittem, nincs tovább. Amikor kirúgtak az első nyári munkámból, biztosra vettem, hogy az életemnek annyi. Most, amikor felnőtt fejjel ezekre a régi „tragédiákra” gondolok, csak mosolyogni tudok. Milyen jó lett volna, ha akkor valaki megnyugtatott volna a totális kétségbeesésben. Eljátszottam hát a gondolattal, mi lenne az a tíz tanács, amit fiatalkori önmagamnak adnék, ha visszamehetnék az időben.
Ne irigyelj senkit
Emlékszem az eminens lányra az osztályból, aki mindenből ötös volt és emiatt természetesen minden tanár kedvence. Én maximum a magyartanárok kedvence voltam néha és úgy irigyeltem őt, akit állandóan dicsértek. Biztos voltam benne, hogy belőlem semmi nem lesz, ő pedig rendkívül sokra fogja vinni.
Nos, a közösségi médiának köszönhetően látom, hogy elvált és utálja a munkáját. Sajnálom őt, hiszen az ő példája is bizonyítja, hogy a teljesítménykényszeres gyerekekből nem mindig lesz sikeres felnőtt.
Nos, a közösségi médiának köszönhetően látom, hogy elvált és utálja a munkáját. Sajnálom őt, hiszen az ő példája is bizonyítja, hogy a teljesítménykényszeres gyerekekből nem mindig lesz sikeres felnőtt.