Az újdonsült szülőket könnyen elbizonytalaníthatja a sokféle, sokfelől érkező jó tanács, melyekről aztán legtöbbször kiderül, hogy mégsem annyira hasznosak. Ha friss anyuka vagy, azt tanácsoljuk, ezeket engedd el a füled mellett!
Hadd sírjon, legalább tágul a tüdeje!
Valószínűleg ezt a tanácsot a legtöbb anyuka megkapja, jobb esetben egy idősebb rokontól, ismerőstől (hiszen az ő idejükben még ez volt a „divat”), rosszabb esetben egy másik anyukától, aki még ma is ezt az elavult szemléletet követi. Egy anya csupán saját megérzéseit követve aligha hagyná sírni a gyermekét, aki minden esetben valamilyen szükségletét fejezi így ki, nem pedig unalomból bömböl.
Ám ha egy kisbaba folyamatosan azt tapasztalja, hogy hiába kér segítséget sírásával, előbb-utóbb persze leszokik róla, de korántsem azért, hogy végre „jó baba” legyen. Egyszerűen megtanulja, hogy a környezete nem reagál a jelzéseire, ettől pedig csak nő a stressz-szintje, némán szorong. Igaz, hogy sokszor fárasztó minden nyikkanásra reagálni, de hosszú távon megtérül, és a gyerekben azt erősíti, hogy mindig számíthat a szüleire.
Ám ha egy kisbaba folyamatosan azt tapasztalja, hogy hiába kér segítséget sírásával, előbb-utóbb persze leszokik róla, de korántsem azért, hogy végre „jó baba” legyen. Egyszerűen megtanulja, hogy a környezete nem reagál a jelzéseire, ettől pedig csak nő a stressz-szintje, némán szorong. Igaz, hogy sokszor fárasztó minden nyikkanásra reagálni, de hosszú távon megtérül, és a gyerekben azt erősíti, hogy mindig számíthat a szüleire.