4 tanács, amit kifejezetten TILOS szülőként megfogadni

Valószínűleg ezt a tanácsot a legtöbb anyuka megkapja, jobb esetben egy idősebb rokontól, ismerőstől (hiszen az ő idejükben még ez volt a „divat”), rosszabb esetben egy másik anyukától, aki még ma is ezt az elavult szemléletet követi. Egy anya csupán saját megérzéseit követve aligha hagyná sírni a gyermekét, aki minden esetben valamilyen szükségletét fejezi így ki, nem pedig unalomból bömböl.

Ám ha egy kisbaba folyamatosan azt tapasztalja, hogy hiába kér segítséget sírásával, előbb-utóbb persze leszokik róla, de korántsem azért, hogy végre „jó baba” legyen. Egyszerűen megtanulja, hogy a környezete nem reagál a jelzéseire, ettől pedig csak nő a stressz-szintje, némán szorong. Igaz, hogy sokszor fárasztó minden nyikkanásra reagálni, de hosszú távon megtérül, és a gyerekben azt erősíti, hogy mindig számíthat a szüleire.

Sajnos a kisbabák, kisgyermekek valódi szükségleteiről sokan nagyon keveset tudnak, ami főleg akkor probléma, ha ennek ellenére tanácsokat osztogatnak a szülőknek. Egy gyereknek elemi szükséglete a szülei közelsége, szerető ölelése, nem csupán hóbortból kéredzkedik fel.

Praktikus funkciói mellett erre is kiváló lehetőséget nyújt a hordozás, mely egyszerre biztosítja a testközelséget, ugyanakkor a szülőnek nem fárad el a karja, sőt, akár tenni-venni is tud közben. Persze, aki szerint elkényeztetéshez vezet, ha minden nyikkra felvesszük a gyerkőcöt, valószínűleg a hordozást is ferde szemmel nézni majd, de ne foglalkozz vele!