Nyugodt öregkor
A szüleim sosem vallanák be, hogy megbánták, hogy örökbefogadtak engem és a testvéreimet, de én elmondom helyettük. Friss házasok voltak, mikor hozzájuk kerültünk. Már mindketten túl voltak egy váláson és volt gyermekük az előző házasságukból. Ötven évesek elmúltak, amikor megismerkedtek, szerelembe estek, összeházasodtak és úgy döntöttek, magukhoz vesznek egy gyereket. A testvéreimmel szörnyű körülmények közül kerültünk az otthonba és nem akarták, hogy elválasszanak minket, ezért ahelyett, hogy friss házasként anyagi biztonságban készültek volna a nyugdíjas éveikre, magukhoz vettek három traumatizált gyereket. Mint mondtam, a szüleim talán még önmaguknak sem vallják be, hogy ez nem volt jó nekik, de én így érzem és sosem lehetek nekik elég hálás.
Késő bánat
Az orvosok azt mondták, nem lehet gyerekem, ezért örökbefogadtam egy kislányt, aki hat éves volt, mikor hozzám került. Drogos szülők gyerekeként tanulási problémákkal és dühkitörésekkel küzd, rengeteg türelem kell hozzá. 9 éves volt, amikor váratlanul teherbe estem és megszületett a kislányom. A saját gyermekem kedves, szeretetteljes, bújós és jó tanuló, az idősebb lányom pedig féltékeny, dührohamai vannak és állandóan veszekszünk. Tudom, hogy nem tehet arról, hogy ilyen, és mindig elszégyellem magam, de néha arra gondolok, hogyha tudom, hogy lesz saját gyerekem, őt nem vettem volna magamhoz.
