A férfiak közül sokan úgy gondolják, hogy a szülés a nő dolga. Ezért egyedül hagyják a nőt idegenek között, amikor életük talán egyik legkiszolgáltatottabb pillanatát élik meg. Amikor legtöbbször minden méltóságától megfosztják a kismamát, és óriási szükség lenne a JELENLÉTÜKRE és a segítségükre.
Szüléskor mindenkinek jut egy kis főszerep. Igen, bizony még a férfiaknak is. Azt gondolnánk, hogy csak a nő és a gyermek van a középpontban, pedig nagyon fontos a férfiak jelenléte az eseménynél. Van egy passzívabb és egy kifejezetten aktív szakasza ennek, ezeket kicsit később részletesebben is kifejtem.
Amikor a félelem irányít
Most viszont a jelenünk szomorú valóságával kell kezdenem. Miért szomorú? Azért, mert még mindig a legtöbben azt gondolják, hogy ami történik az normális, pedig nem az. A nők próbálnak belenyugodni, hogy ennek így kell lennie. A férfiak pedig szintén csak egyszerűen elfogadják azt, ami van. Feszülten elvonulnak, vagy akár még csak meg sem jelennek. A belső feszültségük az egekbe tör, mert érzik a helyzet súlyosságát. Fontos pillanatról van szó, amikor a szeretteik élete a tét.
Félelem, kétségbeesés, aggódás és tehetetlenség érzése uralja az elméjüket. Ebben a helyzetben nem is csoda, hogy a dohányzóból láncdohányos lesz, és még az is a nikotin karjai közt keres menedéket, aki korábban már leszokott, míg mások szimplán idegroncsnak érzik magukat.
Természetes dolog ez? Szerintem nem, de teljesen érthető reakció, ha valaki „hagyományos” keretek között zajló szülést tervez, és nem szerez elegendő információt az áldott állapot mibenlétéről, sem a gyengéd születés módszeréről. Csak ennyi az oka annak, hogy negatív érzések tombolnak bennük és nem mernek közelíteni a tűzhöz. Inkább egy „megnyugtató” távolságból agyonizgulják magukat.
A legrosszabb forgatókönyv a fejekben
Néhányan a saját bevallásuk szerint attól tartanak, hogy emiatt valamiféle törés keletkezne bennük. Megváltozna a kapcsolatuk a szeretett nővel, ha ilyen állapotban látnák. Ez természetesen megtörténhet, egy férfi sokkot kaphat a születéskor, de csak abban az esetben, ha felkészületlenül vág bele. Azon az ösvényen haladva, amit már oly sokan előtte tévedésekre alapozva, helytelenül tapostak ki. Talán helyesebb lenne ezt inkább autópályának hívni.
Van az autópályánál kényelmesebb út
Kedves Uraim! Kedves Kismamák és leendő Kismamák! Van választásotok, lehet másképpen is. Lehet ez egy ünnep, egy szent pillanat, életetek egyik legemlékezetesebb eseménye. Egyetlen férfinek sem kell félnie vagy szorongania a történések miatt. A félelem arra utal, hogy egy túlságosan ismeretlen dologgal állunk szemben.
Azért tűnik elrettentőnek, mert nem ismerjük eléggé behatóan, illetve többnyire a hibás gyakorlat momentumaira gondolunk.
Miért ne lenne taszító? Feszült és türelmetlen emberek kiabálnak, zajonganak, érzéketlen bánásmód mindenfelé, és emellé a szenvedés hangjai töltik be a teret. Az lenne a csoda, ha ettől nem fordulna fel a gyomra valakinek. De ezek régi, elavult és téves berögződések. Van azonban másik út, le lehet hajtani az autópályáról. Meg fogtok lepődni, mert ez sokkal jobb minőségű, mint az előbbi, mert ezt figyelmességgel, emberséggel és türelemmel kövezték ki.