Lemerném fogadni, hogy mikor először kaptad azon a babád, hogy az ujját szopja, azt gondolhat, ennél tündéribb dolog a világon nincs. Esetleg már az ultrahang felvételen kiszúrtad? Nem ritka, hiszen az ujjszopást már az anyaméhben elkezdi a magzat. Egy totyogó gyerkőcnél viszont már rosszalló tekintetek követik, ha szopja az ujját és biztos vagyok benne, hogy már ötvenszer hallottad, hogy vigyázz, mert csúnyán állnak majd a fogai, vagy beszédhibás lesz. De mit lehet ilyenkor tenni? A cumizásról sem egyszerű leszoktatni a babákat, pedig ott csak fogod, eldobod és kész, volt cumi, nincs cumi. A kis ujjacska viszont – szó szerint – mindig kéznél van, így sok szülő tanácstalan ilyenkor. Gyermekorvosokat kérdeztünk, mi a teendő ebben az esetben.
A szakértők szerint az ujjszopás természetes cselekvés, nagyon gyakori a kisbabáknál. Ez általában nem gond, hiszen rendszerint csak alváskor csinálják, vagy maguk nyugtatására, ha kényelmetlenül érzik magukat, vagy fel vannak zaklatva. Nagyobb korban viszont problémát okozhat, ha nem szokik le róla, egészen pontosan legkésőbb három éves koráig. Ezt elsősorban a fogorvosok ajánlják, hiszen az ujjszopás ezután valóban – károsan – befolyásolhatja a fogak növekedését.
Milyen módszer hatásos?
Abban minden szakember egyetért, hogy a büntetés semmiképpen, hiszen azzal csak stresszes helyzetbe hozzuk a gyereket, aki ettől még erősebb késztetést érez majd, hogy ujjszopással nyugtassa meg magát. A zsarolás, fenyegetés tehát mindenképpen kerülendő, hiszen kontraproduktív.
A leghatásosabb módszer a pozitív visszajelzés, amihez ugyan sok türelem kell, de megéri.
A legegyszerűbb, ha leültetjük a gyereket és megmondjuk neki, hogy nem szeretnénk, hogy továbbra is szopja az ujját. Ha megkérdezi, miért, nem kell túlbonyolítani a választ, elég annyit mondani, hogy „mert csúnyán fognak állni tőle a fogaid”, vagy „furcsán fogsz tőle beszélni”. Az is hatásos lehet, ha felhívjuk rá a figyelmét, hogy az ujjacskájáról sok bacilus juthat a szájába és ettől beteg lehet.
Ha úgy tűnik, megértette, mégsem tud leszokni róla, állítsunk fel számára egy jutalom-rendszert, a pszichológusok szerint ugyanis ezek rendkívül hatékonyan befolyásolják a gyerekek viselkedését. Nem kell semmi bonyolult rendszerre gondolni, elég hozzá egy naptár és pár matrica beszerzése.
Minden nap, mikor nem kaptuk ujjszopáson, dicsérjük meg és kapjon egy matricát, amit ragasszunk bele a naptárba. (A matrica bármi lehet, amit szeret, alma, napocska, állatfigura, stb.)
Ha mondjuk három napon keresztül nem szopja az ujját kaphat valami jutalmat. Ennek nem kell drága ajándéknak lennie, hiszen jelképes jutalom, a gyerekek mégis örülni fognak neki, mert úgy érzik, megérdemlik. Büszkék lesznek magukra, hiszen „megdolgoztak érte”.
Ha ez a módszer valamiért mégsem működne, akkor próbálkozzunk a figyelem elterelésével. Ha látjuk, hogy a szájába veszi az ujját, adjunk neki helyette egy gumilabdát, amit nyomkodhat, ezáltal levezetve a stresszt. Végső esetben folyamodhatunk praktikus módszerekhez, például zoknit húzhatunk a kezére, vagy keserű ízű kenőccsel kenhetjük be a kezét, de továbbra sem szabad leszidnunk az ujjszopás miatt.
Egyeseknél kicsit tovább tarthat a leszokás, de legyünk türelmesek, hiszen ha látja rajtunk a gyerek, hogy emiatt mérgesek vagyunk rá, szorongani fog, ami csak erősíteni fogja benne az ujjszopás iránti vágyat. Továbbá mindenkit vigasztalhat a tudat, hogy mire a csemete egyetemre megy, egészen biztosan leszokik róla.
Kép forrása: photography33/depositphotos.com