Szlovénia kis ország, mindössze kétmillió lakossal, mégis meglepően sokoldalú, hiszen megtalálhatóak benne zöld erdős dombok, cakkos, havas hegycsúcsok alpesi hangulatú városokkal, a tenger mentén pedig a hamisítatlan mediterrán életérzés. Az emberek kedvesek, az árak alacsonyabbak, mint a horvát tengerparton és ami a legfontosabb: elfogadják védettségi igazolványunkat, amit tőlünk egyébként sehol nem is kértek. Az alábbi látnivalók, hotelek és éttermek akár egy hétre is elegendő programot tartogatnak.
Ha lemaradtál az előző bejegyzésemről, a Szlovéniai utam első részét itt tudod elolvasni!
Elegans Hotel Brdo, Brdo
Az Elegans Hotel Bdrdo maximálisan tükrözi nevét. A letisztult, mégis luxus dizájn igazan különleges vendégeknek készült, elsősorban magas rangú diplomatáknak es politikusoknak, de ottjártamkor éppen a szerb vízilabda csapat szállt meg ott. A frissen felújított szálloda szobái hatalmasak és mindegyikhez méretes terasz tartozik.
Az elképesztő méretű, 500 hektáros birtokon 11 mesterséges tó, lovarda, golfpálya es fényűző erdők, mezők parkok kapnak helyet. Érdekesség, hogy Michelin csillagos séfjük, Tomas Kovacsevics ételkölteményeit a hotel saját birtokan vadászott vadból készíti. Virágdekorációik szinten saját üvegházukból szedett virágokból készül, a birtokon 16 fő állassú kertész dolgozik.
A hotel helikopter leszálló pályával is rendelkezik, minden adott ahhoz, hogy bármely magas diplomáciai küldöttség igényeit kielégítsék, de vadregényes kertjei, erdői megannyi esküvőnek, csapatépítőnek vagy exkluzív családi, baráti összejövetelnek is teret ad.
Kristof étterem, Kranj
Kristof és Tomas Bolka fivérek étterme, a Gostilna Kristof Brdo mellett található és különlegessége, hogy zöld, azaz fenntarthatósági Michelin csillaggal rendelkezik. Helyi halászoktól veszik a halat, a lisztet szintén a közeli malomban őrlik és a régió legjobb boraival öblíthetjük le a finomságokat.
Fantasztikus vacsoránkat egy külön helységben, egy hangulatos szőlőlugasban fogyasztottuk el. Nem tartanak semmilyen szénsavas üdítőt, de még limonádéjukba sem tesznek cukrot, inkább engedik érvényesülni a gyömbér es a gyümölcsök friss, fanyar izét.
Piran
Piran a szlovén mediterrán ékköve, hiszen nem kell egészen Dubrovnikig autóznunk ahhoz, hogy egy piros háztetős, tengerbe nyúló kis ékszerdoboz kikötővároskához jussunk. Egykor az Osztrák-Magyar Monarcia, majd Jugoszlávia része volt, ma pedig olaszos hangulatú település, amit Trieszt közelsége is magyaráz.
A félsziget tetején álló Szent-György templomhoz kacskaringós, régi kis utcákon keresztül vezet az út, ahol kézművesek árulják portékáikat. Agyag edények, festmények, jópofa emléktárgyak közül válogathatunk es mindegyiken látszik, hogy szeretettel készült.
Az egyik grafikus képeslapjait az utcáról is elvehetjük, egy cetlire írva hirdeti, hogy darabja 1 euro, amit csak otthagyunk neki és úgy tűnik, bizalmával senki nem él vissza. A domb tetejéről csodás a kilátás körben a tengerre, a templom díszes belsejében pedig szintén érdemes elidőzni.
A kisváros finom sójáról is híres: a legfehérebb, legfinomabb, hófehér szemcséket sóvirágnak nevezik. Ézt a kincset főzéshez nem is használják, csak az étel meghintéséhez. A helyiek vallják, hogy „a só a tenger, ami nem jutott vissza az égbe.” és kis vászonzsákokban, különböző kiszerelésben árulják pár euróért. Mutatós és hasznos ajándék, ahogy ízletes, sózott csokoládéjuk is.
Az egyik kis terecskén az Igazság szobra található, de nem bekötött szemmel vagy mérleggel a kezében. Azt hirdeti, hogy “nem vak és az igazság nem mérni való”, ezért lándzsája van, amivel védi az igazságot.
Érdekessége, hogy teste egy női alak, feje pedig egy római katonáé, a régészek tévesen passzítottak össze a két testrészt. Idegenvezetőnk viccesen jegyzi meg, hogy régész ismerőse cinikus észrevétele szerint a szobor a transz emberek egyik legelső ábrázolása.
Piran főterét Guiseppe Tartini hegedűművészről nevezték el, akinek szobrot is állítottak itt. Innen egy könnyű sétával juthatunk el az a strandig, ahol városnézés után megmártózhatunk a tengerben.
Grand Hotel Bernardin, Portorozs
Az impozáns 4 csillagos szálloda közvetlenül a tengerparton magasodik a víz fölé Portorozs és Piran között. Éttermében közben a tengert és az eget kémlelhetjük egy hatalmas üvegfalon keresztül, bár az étel annyira finom, hogy még a gyönyörű kilátás sem vonja el figyelmünket róla. Szobáiból a végtelen kék tengert kémlelhetjük, saját tengerparti része van és spa-ja is remek. Még ha nem is itt szállunk meg, érdemes beülni egy degusztációs menüre, mert az étel felejthetetlen. A bárba is érdemes fellátogatni a tetőre egy koktélra, hiszen a tengerre innen is csodás a kilátás.
Thalasso spa Lepa Vida, Portorozs
Ez az úgynevezett „só spa” nem olyan wellness központ, amire először gondolunk, de a csalódás rendkívül pozitív. Egy nagy komplexumot vártunk, de a fürdő csak pár faházból, medencéből áll és éppen ez adja intim különlegességét. A “mocsaras” megjelenésű sólepárló kis „lápok” között fekszik, ezért egy dottóval viszik be az embereket a medencékhez.
Egy nagyobb, 30 fokos és több kisebb, melegebb medencében lazíthatunk, melyek különlegessége, hogy mindegyik erősen sós. A bőrre jó hatással levő sós víz mellett talpmasszírozó, hidegvizes Kneipp medencék, sódörzsölés és iszapmasszázs is kényeztet minket. A pihenés végén finom olajokkal nyugtathatjuk felfrissült bőrünket. Ez a spa egyedülálló a világon, hiszen egyikünk sem hallott még arról, hogy egy sólepárló közepén lehet wellnesszezni, de minden percét élveztük.
Gramona olajliget, Portorozs
A só medencékből kellemes zöld lankákra latunk, melyeken olajligetek vannak. Az egyik legnagyobb liget tulajdonosa Nina Frogatt, akitől mindent megtudhatunk az olivabogyó termesztéséről egészen az ültetéstől a szüretelésig. “Gramona, simply natural” áll a névjegykártyáján és nem véletlenül, hiszen szívügye, hogy gazdálkodása teljes mértékig bio és fenntartható legyen.
A régió egyébként híres olajtermő vidék, az olívaolaj-termesztésben a Michelin csillagnak megfelelő címek közül szinte minden évben megnyer egyet valamelyik itteni termesztő. Azt hinnénk, az olivabogyóból könnyen lesz olaj, hiszen csak kisajtolják, de Ninának köszönhetően megtudtuk, hogy ez ennél sokkal bonyolultabb. Évekig kutatták és kísérletezték, hogy mikor a legjobb leszedni a bogyókat. Október, november tájékán ugyanis több olaj van bennük, de nyár elején több bennük az antioxidáns.
Az olivabogyó leszedése es a préselés elkezdése között – a legmagasabb minőségű olaj eléréséhez – nem telhet el több, mint 24 óra. Ez az ő esetükben meg 12 óra sem szokott lenni. Jóval a szüret-szezon előtt lefoglaljak a közeli présben az időpontokat – ez szükséges, mert szüretkor minden környékbeli ligetből odahordják a terményt – így minimalizálják a szedés és préselés között eltelt időt. Nina a szüleitől vette át az olívatermesztést es jelenleg férjével viszik, a liget tetején álló házukban négy generáció él együtt.
A fákat okosan kell metszeni, hasonlóan a barackfákhoz. Nem hagyják túl magasra nőni, hogy ne kelljen létráról szüretelni a bogyót, illetve megfelelően ritkítják az ágakat – főleg középen – hogy mindenhol elég napfény érje termést. Nináék csapatépítő programokat is tartanak, ahol a résztvevők az olívaolaj készítés különböző munkafolyamataiban vehetnek részt. Szedhetik a bogyót a fáról (egy speciális gereblye-szerű eszközzel) segíthetnek behúzni a hálót (amire a bogyó potyog), illetve kifújni belőle a leveleket egy levélfújóhoz hasonlító készülékkel.
A fáról való szüreteléshez csak pár embert engednek közel a gazdák, mert a gyakorlatlan illetők összetaposhatják a hálóra levert bogyókat, amik aztán az egész szüret minőségét rontják. Aki egyedül szeretne ismerkedni az öko-olíva gazdálkodással, önállóan is bejárhatja a ligetet. Ilyenkor Nina ad a résztvevőknek egy térképet, mert – mint mondja – erre is van igény.
Az olajbogyó kóstolás mesés környezetben zajlik: a hegy oldalában elhelyezkedő zöld lugasból rálátunk a sólepárló vizekre es a tenger egy részére. Megtudjuk, hogy a jó minőségű olívaolajnak olyan illata van, mint a frissen vágott fűnek (tényleg), bár a szakemberek némi zöldalma-aromát is vélnek felfedezni benne.
Nina citrom és narancs ízesítésű olajokat is készít és minden évben annyi előrendelése van, hogy hirdetnie vagy külön árulnia már nem kell. A friss kenyér, olajbogyó, koktél paradicsom és mozzarella mind saját termesztésű vagy a szomszédos – szinten öko-elkötelezett – gazdaságok terményei. Az ízletes falatokat Nina házi bodzaszörpjével öblíthetjük le.
Koper
Isztria legnagyobb települése Koper, a hangulatos kikötőváros, amit körbevesz a tenger. Egykor sziget volt, de mára összeépült a szárazfölddel.
Grand Koper, Koper
Koper óvárosában, egyenesen a tengerparton található egy fényűző szálloda, a Grand Koper. A hotel hatalmas épületében üzemelt egykor egy étterem, ennek tulajdonosa vette meg az elhanyagolt szállodát és újította fel modern art deco stílusban. A szobák nagyok, ízlésesek es sok néz közülük a tengerre. Az étterem ételei közül a tengeri herkentyűs menüt kóstoltuk es a kreativitás levett minket a lábunkról. Este ajánlott tenni egy könnyű sétát a parton, ahol még éjjel is sokan fürdőznek a langyos tengerben és az öböl fényeiben.
Lipica, a fehér lovak bölcsője
A Lipica Estate birtoka 300 hektárnyi csodás természeti területet és ugyanennyi fenséges lipicai lovat tudhat magáénak.
A lovas programokon kívül egy fényűző hotel, étterem és egy csodás golfpálya kínál remek kikapcsolódást kínál ló-barátok es családok részére. Az allatok kecsesek, szépek es barátságosak es olyan életet élnek, amit sok más ló megirigyelhetne. Hatalmas elkerített részeken legelésznek szabadon és csikó koruktól kezdve ugyanazok a trénerek foglalkoznak velük. Így az állat és lovász között igazán bensőséges kapcsolat alakul ki. Érdekesség, hogy az állatok szürke, barna, vagy akár fekete színnel születnek és csak felnőttkorukra válnak a jellegzetes fehér színűvé.
Fürge golfkocsikkal járjuk a színpompás zöld dombokat, miközben a golfpálya vezetője meséli, hogy lánya kezébe négyévesen adott először ütőt, a gyermek azóta pedig profi játékos az Egyesült Államokban. Megtudjuk tőle azt is, hogy a golf nem feltétlenül csak a gazdag, sznob emberek sportja. Nem olyan drága, mint azt sokan hiszik, viszont annál jutalmazóbb. Egy amerikai kutatás szerint átlagosan négy évvel tovább él az, aki golfozik. A gyönyörű pályát elnézve nem nehéz elhinnem: semmi kapkodás, mindenhol madárcsicsergés es a természet szép nyugtató zöldje vesz körbe minket.
Cerjei Emlékmű és kilátó
A Karszt-hegység Doberdó fennsíkján az Első Világháború egyik legvéresebb csatája zajlott, amely több, mint százezer emberéletet követelt. A 2013-ban átadott impozáns épület múzeumában fényképek, ereklyék és egy rövid de megrázó dokumentumfilm mutatja be az Isonzó-Frontot és a helyiek életét a háború alatt.
A fennsíkról káprázatos kilátás tárul a szemünk elé, hiszen az Adria, a Júliai-Alpok, a Friuli-síkság és a Vipava völgy terül el szemünk előtt. A „Walk of Peace”, azaz a Béke Ösvénye107 kilométeres túrája szintén érinti az emlékművet, a környék hegyein pedig a mai napig találhatóak korabeli töltényhüvelyek, mint a véres múlt mementói.
Mahorcic étterem
A Mahorcic étterem (szlovénül: Gostilna Mahorcic) Rodik kis falujában található, de környéke es hangulata olyan, mintha Provence-ban járnánk. Eldugott, meghitt teraszán egy szőlőlugas árnyai alatt gyakorolhatjuk a fine diningot. A szerény konyhaművész, Ksenia Mahorcic fantasztikus ételkölteményei várnak minket.
Férjével együtt viszik az éttermet, ami egyszerre egyszerű és mégis rendkívül magas minőségű, illetve zöld Michelin csillaggal rendelkeznek, amit a fenntarthatóságért leginkább elkötelezett éttermek kapnak. Ksenia desszertjeit nagymamája süteményei ihlették, ezeket gondolta újra és alkotta meg különleges, modern, de mégis otthonos zamatú köntösben.
