Pótolva
16 éves koromban a nagynéném hozott nekem külföldről egy farmert, amit imádtam. Egyszer beleültem vele pár csepp tintába, de úgy voltam vele, hogy ez csak karaktert ad neki. Aztán egy év múlva lecsöpögtettem valamivel és nem jött ki a folt, ezért varrtam rá egy felvarrót, amitől úgy döntöttem, még egyedibb lett. Amikor elestem benne és kilyukadt, akkor direkt kiszaggattam és divatos lyukas-térdű darab lett. Végül – sok-sok évvel később – már kicsit kinyúlt és megfakult, akkor pedig levágtam, bevarrtam a szárát és a húszas éveimben laza halásznadrágként funkcionált tovább.
Ma már 38 éves vagyok és évente veszek egy farmert, mert amint egy kis hibája lesz, kidobom és veszek egy újat. Mert én neki nem állok varrogatni, mikor ott van potom pénzért minden boltban hatszáz új darab. Amire ezzel a történettel célzom az az, hogy annakidején az emberek dolgoztak a házasságukon, ma pedig az első nehézség miatt elválnak és egy perc múlva már Tinderen lapozgatják az új jelölteket.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
