Bár nem készítettem reprezentatív felmérést, azt hiszem, nem nyúlok nagyon mellé azzal a kijelentéssel, hogy manapság a fiatal nők többsége egyáltalán nem tud főzni.
Egy férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út – tartja a mondás. Szerintem a jó szex, az intelligencia, a humorérzék, és a kedvesség talán fontosabb, de valahol az 5. hely környékén valóban ott van a sütni-főzni tudás. Jó dolog az emancipáció, és tényleg azt gondolom, hogy egy nőnek mindenhez joga van, amihez egy férfinak, azonban a nemi szerepek összekavarodása miatt manapság egyre kevesebb hölgyet találni, aki tud, és szeret is főzni. Lassan már azt veszem észre, hogy több férfi van, aki hódol ennek a tiszteletreméltó elfoglaltságnak, bár én nem tartozom közéjük. Viszont remekül kiegészítjük egymást feleségemmel, aki remekül főz, én pedig imádok enni.
Mi lehet az ok?
Mindenki számára ismerős lehet Nigella Lawson, aki főzős műsoraival lett híres. Az 55 esztendős hölgy egyértelműen a feminizmust okolja azért, hogy a mai világban a nők nem tudnak főzni. „A feminizmus azt eredményezte, hogy a nőknek manapság egy teljes generációja elkerüli a konyhát, ez pedig senkinek sem jó. Úgy érzem, befeketítek egy olyan tevékenységet, amely hagyományosan a női szerephez kötődött, ez pedig önmagában antifeminista. Ám az, hogy kényelmesen érezzük magunkat a konyhában, mindenki számára fontos, legyen akár férfi, akár nő az illető, manapság azonban sokan félnek a főzéstől” – érvelt Nigella az Observer Food Monthly című magazinnak két évvel ezelőtt.
Sajnos a tanulás, a diploma megszerzése, a gyermekvállalás kitolódása, a bulizási kedv növekedése, a karrierépítés fontossága mind-mind háttérbe szorította a konyhában való elfoglaltságot, amiért egyébként nem tudok haragudni a gyengébb nemre, csak épp sajnálom a jelenséget. A sütés-főzés igenis időigényes dolog, még akkor is, ha mostanában nagyon népszerűek a „hogyan készítsünk finom főételt 15 perc alatt?” – témájú könyvek. Nem véletlen, hogy virágoznak a készételt házhoz szállító vállalkozások, azonban saját tapasztalatból beszélek, mikor kijelentem, közülük nagyon kevés üti meg azt a szintet, amit anno a nagymamám, édesanyám, most pedig Enikő, a feleségem készít. Hiszen ezeken a konyhákon nagy mennyiséget kell előállítani, ami alaposan megnehezíti a kifinomult fűszerezést, emellett a magyar piac nagyon árérzékeny, 3000 forintos főételekkel nem lehet labdába rúgni, amit pedig 800-1000 forintért adnak, abból pont a legfontosabbak, a minőségi alapanyagok hiányoznak.
20-22 évesen magasról tettem rá, hogy tud-e főzni a nőm
Fiatal felnőttként, mikor még otthon laktam (tehát mindig számíthattam anyu főztjére), baromira nem izgatott, hogy az aktuális barátnőm hogy boldogul a konyhában. Az volt a lényeg, hogy szeresse a szexet, csinos legyen, legyen egy kis sütnivalója (nahát, milyen érdekes, emellett témába vágó ez a kifejezés) és jókat lehessen vele beszélgetni. Akkor még nem gondoltam a távoli jövőre, hogy mi lesz, ha már gyermekeink lesznek, és anyukám ételeire nem számíthatok?! Nyilván megoldottuk volna, mondjuk az előbb említett kajarendeléssel, de ez hosszú távon nem feltétlenül tett volna jót az egészségünknek.
Enikőt nyolc éve ismerem, házasok vagyunk, és két lányt nevelünk. Mikor megismertem, nem tudtam, hogy ilyen jól tud főzni. Saját bevallása szerint már kiskamaszként szeretett sertepertélni édesanyja és nagymamája körül a konyhában, tehát ez egy belülről jövő igény volt nála. A nyolc év alatt talán kétszer mondtam neki azt, hogy „ez a kaja most nem sikerült olyan szuperül”, amúgy maximálisan elégedett vagyok az ételekkel, amiket készít. Persze nyilvánvaló, hogy nincs sem tökéletes nő, sem tökéletes férfi, Enikő sem rendelkezik az összes olyan tulajdonsággal, ami miatt azt mondhatnám, ő tökéletes. De így is hálás lehetek a sorsnak azért, hogy engem választott élete társának, mert nekem sokkal több rossz tulajdonságom, vagy inkább hiányosságom van, mint neki…
VIDEO 10 ecset, ami nélkül lehet sminkelni, de nem érdemes
