Megéri bevallani?
Nem tudom. Vannak napok, amikor arra gondolok, hogy egyszerűen csak elmondom, lazán, mellékesen, mint valami apróságot. „Tudod, néha azért még rágyújtok, ha jó társaság van.” De aztán elképzelem a folytatást. Azt, hogy hogyan néz rám. Azt a rövid csendet, ami ilyenkor szokott lenni, mielőtt valaki reagál valamire, amire nem számított. És inkább nem.
Pedig logikusan nézve nem lenne akkora ügy. Valószínűleg ő is tud dolgokat magáról, amiket én nem tudok. Valószínűleg vannak nála is kis zugok, amiket nem tár fel automatikusan. Ez az élet. A párok között nem minden áramlik szabadon – nem azért, mert hazugság, hanem mert az ember saját magának is tart fenn bizonyos tereket.
De azért ezzel a résszel küzdök. Mert ez nem az én dolgom, ez kettőnkről szól, és az, hogy döntöttem, hogy ő ne tudjon, kicsit olyan, mintha átvennék egy döntést, amit nem feltétlenül egyedül kellene meghoznom. Olvass még a témában
Aztán megint csak eljutok oda: elmondom majd. Talán amikor már nem csinálom. Vagy talán soha, és ez is csak egy apró titok marad, ami senkit nem bántott. Addig pedig marad a kétszeri fogmosás.
Következő cikkünkA titkos macskakód, amivel azonnal elmondhatod a kedvencednek, hogy biztonságban vanOtt ül a kanapé sarkában, félig lehunyt szemmel, és amikor ránézel, lassan, szinte színpadiasan összehúzza a szemhéját, majd újra kinyitja. Ha eddig azt hitted, hogy ez csak egy álmos pillanat, érdemes újragondolnod a jelenetet: a macskád valójában beszél hozzád, csak épp nem hangosan. Az etológusok évtizedek óta figyelik a…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
