Vadászat
Elkísértem a vőlegényem egy vadászatra. Az apja, a nagybátyja és a barátai kedvesen-leereszkedően magyaráztak nekem a fegyverekről és a lövészetről, a barátom csak magában mosolygott, nem szólt semmit. Végül nagy nehezen rávettem egyiküket, hogy hadd lőjek párat a puskájával. Amikor a harmadik fácánt kaptam el röptében, a szájuk is tátva maradt. Kérdezték, miért mondtam azt, hogy még nem voltam soha vadászaton. Mondtam nekik, hogy ez az első vadászatom, csak éveken keresztül voltam országos szintű trap – azaz agyaggalamb - lövő.
Az öreg
Unokaöccseim nagy „gamer”-nek tartják magukat és gonoszul kuncogtak, amikor én, az „öreglány” mondtam nekik, hogy nyomjunk egy Mario Kart versenyt. Még megalázóan azt is elmutogatták, melyik gomb mit csinál. Nem szóltam semmit, de nagynéniként sokkal több tiszteletet kapok, mióta mindkettejükkel felmostam a padlót a játékban.
Olvass még a témában
„Szia Petikém, képzeld, száj-gonorreám van!” – Durva sztorik a bőr- és nemibeteg gondozóból
Marék Műhely: a családi vállalkozás, ahol varázslatosan szép kerámiák készülnek szívvel-lélekkel
A korán kelés előnyei – Így építsd be a mindennapjaidba, hogy maximálisan hatékony lehess
Tényleg gyógyító hatása lehet, ha sós vizet iszunk
Számok
Pincérnőként dolgoztam és hallottam, hogy a konyhában az étterem tulaja és a menedzser a könyvelésről, kiadásokról stb. beszélgetnek. Egy óra után nem bírtam tovább és udvariasan rámutattam, hol hibás az érvelésük. Kérdezték, hogy ezt pár elcsípett mondatból mégis honnan tudhatom? Mondtam nekik, hogy mérlegképes könyvelő diplomám van és mellesleg a kerület fejszámoló-bajnoka is voltam.
A cikk folytatódik, lapozz!
