Nagyon ébresztően hat rám mindig, amikor meglátom, mennyi az aktív képernyőidőm. Persze, mindig győzködöm magamat, hogy használom a telefont munkára, sokszor hallgatok rajta hangoskönyvet, edzés közben is megy rajta a zene, szóval amit ott látok, az nem a valós képernyőidőm. Aztán, amikor fellapozom a részleteket, akkor azért látom, hogy nem csak fejlődésre és munkára mennek el az órák…
Ezt erősítették meg a Washingtoni Egyetem kutatói is, akik azt vizsgálták, hogy az emberek vajon észreveszik, számszerűsítik-e, mennyi időt töltenek el a digitális világban és mennyit a valóságban.
Kiderült, hogy fogalmunk sincs erről
A kutatók felfedezték, hogy az emberek disszociációt élnek meg nap, mint nap az online térben. A disszociáció egyfajta szétválasztás, elkülönítés, ami rendszeresen megtörténik velünk, amikor nagyon beleéljük magunkat valamibe. Disszociációt élsz meg, ha belefeledkezel egy pillanatba, egy történésbe. Ez lehet pozitív dolog, pl. elragad magával egy film, egy könyv, vagy éppen a tánc, a zene. És egy kicsit negatív is, ha munkaidőben a telefonodon lógsz, hasztalan tartalmat böngészel, és azt veszed észre, hogy megint megcsúsztál a feladatokkal. Olvass még a témában
„A disszociációt az alapozza meg, hogy teljesen elmerülsz abban, amit csinálsz. Az emberek csak utólag veszik észre, hogy elhatárolódtak a valóságtól, adott esetben a valós feladataiktól.”
– magyarázta Amanda Baughan, a tanulmány vezető szerzője.
Amikor a disszociáció megszűnik, akkor azt érezzük, hogy eltűnt az idő, nem értjük, „hogy kerültünk ide”, mert olyan érzésünk van, mintha ott se lettünk volna, mintha lemaradtunk volna valamiről. A jelenség különféle formákban bukkanhat fel, és súlyos esetben akár trauma következménye is lehet. Általában azonban az említett, hétköznapi dolgokról van szó, amik során a gondolatmenet, vagy a fókusz elvesztésre kerül.
