Sokszor érzed úgy, hogy nem elég a 24 óra egy napban? Nem vagy egyedül… Vajon hová tűnik az idő?
Nagyon ébresztően hat rám mindig, amikor meglátom, mennyi az aktív képernyőidőm. Persze, mindig győzködöm magamat, hogy használom a telefont munkára, sokszor hallgatok rajta hangoskönyvet, edzés közben is megy rajta a zene, szóval amit ott látok, az nem a valós képernyőidőm. Aztán, amikor fellapozom a részleteket, akkor azért látom, hogy nem csak fejlődésre és munkára mennek el az órák…
Ezt erősítették meg a Washingtoni Egyetem kutatói is, akik azt vizsgálták, hogy az emberek vajon észreveszik, számszerűsítik-e, mennyi időt töltenek el a digitális világban és mennyit a valóságban.
Kiderült, hogy fogalmunk sincs erről
A kutatók felfedezték, hogy az emberek disszociációt élnek meg nap, mint nap az online térben. A disszociáció egyfajta szétválasztás, elkülönítés, ami rendszeresen megtörténik velünk, amikor nagyon beleéljük magunkat valamibe. Disszociációt élsz meg, ha belefeledkezel egy pillanatba, egy történésbe. Ez lehet pozitív dolog, pl. elragad magával egy film, egy könyv, vagy éppen a tánc, a zene. És egy kicsit negatív is, ha munkaidőben a telefonodon lógsz, hasztalan tartalmat böngészel, és azt veszed észre, hogy megint megcsúsztál a feladatokkal.
„A disszociációt az alapozza meg, hogy teljesen elmerülsz abban, amit csinálsz. Az emberek csak utólag veszik észre, hogy elhatárolódtak a valóságtól, adott esetben a valós feladataiktól.”
– magyarázta Amanda Baughan, a tanulmány vezető szerzője.
Amikor a disszociáció megszűnik, akkor azt érezzük, hogy eltűnt az idő, nem értjük, „hogy kerültünk ide”, mert olyan érzésünk van, mintha ott se lettünk volna, mintha lemaradtunk volna valamiről. A jelenség különféle formákban bukkanhat fel, és súlyos esetben akár trauma következménye is lehet. Általában azonban az említett, hétköznapi dolgokról van szó, amik során a gondolatmenet, vagy a fókusz elvesztésre kerül.
A legtöbb közösségi média felhasználó disszociációt tapasztal
A kutatók annak érdekében, hogy jobban megértsék a folyamatot, különféle applikációkat telepítettek a Twitter-felhasználók mobiljaira. Minden telefonnyitás után, három perc elteltével a felhasználóknak felugrott egy párbeszédpanel. Azt kérték tőlük, hogy egytől-ötig terjedő skálán értékeljék, mennyire értenek egyet azzal az állítással, hogy „Jelenleg a Twittert használom anélkül, hogy igazán odafigyelnék arra, amit csinálok”. Ez az üzenet 15 percenként újra és újra felbukkant.
„Az értékeléseket a disszociáció mérésére használtuk” – folytatta Baughan. „Az applikáció tudatosította azt az élményt, amikor igazán elmerülünk valamiben, de mégsem figyelünk arra, amit csinálunk, vagy ami körülveszi minket.”
Az egyhónapos nyomonkövetés után kiderült, hogy a résztvevők 42%-a határozottan egyetértett a párbeszédpanel állításával.
Kontrolláló applikációkra lenne szükség
A kutatók szerint egyre több olyan applikációra lenne szükség, amik segítenek kézben tartani az embereknek az idejüket. Ilyenek a mobilok többségén már most is vannak, beállíthatunk bizonyos korlátokat, aktív időtartamokat, amik maximalizálják, hány percet szánunk egyes online tevékenységekre. Azonban párbeszédpaneles megoldások egyelőre nincsenek aktívan beépítve a készülékekbe.
A szakértők úgy vélik, olyan közösségi platform felépítésére lenne szükség, ami továbbra is azt kínálja, amire az emberek vágynak, de közben lehetőséget biztosít arra, hogy a felhasználók maguk gazdálkodhassanak az idejükkel.
A mostani tesztben résztvevők is úgy nyilatkoztak, hogy értékelik a párbeszédpanelt, mert segített számukra, hogy jobban összpontosítsanak a fontos tartalomra. Biztonságosabbnak érezték az applikáció használata mellett a mobilozást, mert tudták, hogy van egy kontroll, amit szükség esetén átléphetnek néhány perc erejéig. Úgy érezték, kaptak egy adott keretrendszert, ami segített abban, hogy a közösségi média ne váljon időrablóvá az életükben.
„Ha az emberek disszociációt élnek meg, a párbeszédpanel felbukkanása segít észrevenni, hogy ész nélkül görgetnek. De amikor nagyobb tudatossággal és szándékkal használják az alkalmazást, ugyanazt a párbeszédpanelt nagyon bosszantónak találják” – jegyezték meg a kutatók.
A közösségi média platformokat úgy tervezték, hogy az emberek állandóan ott lógjanak, görgessenek és görgessenek egész nap. Amikor disszociatív állapotban vagyunk, csökken az önrendelkezésünk érzése – ezt állítják helyre ezek az applikációk. Azonban egyszerre idegesítőek is tudnak lenni, és sokan olyan gyereknek érezhetik magukat tőle, akit a szülei próbálnak fegyelmezni, szabályok közé szorítani. A megoldás tehát még várat magára, addig pedig az önfegyelemre és a tudatosításra kell hagyatkoznunk.