Tényleg sorsfordító a 7. év a párkapcsolatokban? És ha igen, miért? Miért van az, hogy a 7. év után olyan sokan szakítanak vagy elválnak? Egyáltalán van ennek bármi alapja? Nézzük!
Őszintén szólva a 7. évfordulót félve vártam, pont azért, mert annyi rosszat hallottam róla, viszont a 14. év lényegében fel sem tűnt – csak utólag. Ugyanakkor több olyan párt is ismerek, akik éppen 7 év után szakítottak. Ez csak a véletlen műve lenne vagy van alapja?
Kihívások a 7. év után
Sokak szerint a 7. év azért számít döntőnek a párkapcsolatok tekintetében, mert ekkor olyan problémák és konfliktusok kerülnek a felszínre, amik addig rejtve maradtak. Részben azért, mert még dúlt a szerelem, részben pedig azért, mert 3-4 évig gond nélkül együtt lehet élni a kisebb problémákkal (némi önáltatás mellett). Azonban miután eltűnik a rózsaszín köd és egyre világosabban látjuk a másikat, észrevehetjük az addig figyelmen kívül hagyott hibáit. 7 év hosszú idő és mindenki folyamatosan változik, átalakul, sokszor viszont nem egy irányba tartunk. Ezért lehet, hogy éppen 7 évnek kell eltelnie, mire realizáljuk, az érzelmek ellenére sem feltétlenül közös a jövőnk.
A pszichológiában egyébként nincs egyetértés azzal kapcsolatosan, hogy a 7. évforduló valós veszélyt jelent-e a párkapcsolatokra, sokan úgy vélik, még „jelenségről” sem beszélhetünk az esetében.
Bár a koncepciót széles körben vitatják, sokakat foglalkoztat a téma és csak gyűlnek a kérdőjelek, amikor valaki realizálja: az eddig idillinek tűnő kép éppen most, a 7. évben változott meg.
Szakértők szerint az ilyenkor felbukkanó nehézségek nem feltétlenül arra utalnak, hogy bármelyik fél szakítani szeretne, nem biztos, hogy helyrehozhatatlan ellentétek állnak a háttérben. Előfordulhat, hogy éppen a 7. év az, amikor a nagyobb dilemmák és nehézségek felbukkannak. Mindez pedig hidegzuhanyként, váratlanul érheti a párost.
Honnan indult a „szakítós 7. év” fogalma?
Kutatásokkal dokumentálták azt a mintát, ami szerint a válások aránya kiemelkedő a 7. évben – előtte és utána is alacsonyabbnak mutatkozik a szakítás. Lényegében ez már elég volt ahhoz, hogy ezt az évfordulót sorsdöntőnek titulálják az emberek, főleg, hogy mindenkinek van olyan ismerőse, aki alá tudja támasztani ezt a példát. Így az elmélet máris népszerűvé vált, amit tetőzött, hogy az ötvenes években Marilyn Monroe főszereplésével bemutattak egy, a témához passzoló filmet. A „Hétévi vágyakozás” kulcspontja, hogy egy férfi házas nők után vágyakozik. Hogy, hogy nem, de felbukkan egy olyan kézirat is, amiben egy pszichiáter azt feltételezi, hogy minden férfi megcsalja a feleségét a házasság 7. évében. Több se kellett ennél, a 7. év, mint önmagában mérvadó válóok beírta magát a történelembe.
Akkor most létezik vagy sem?
Nincs semmilyen meggyőző bizonyítékunk arra vonatkozóan, hogy valódi – ám arra se, hogy nincs alapja. Elemezték például az említett kutatást, ami szerint a válások száma drasztikusan megugrik a 7. évben. A szakértők azt találták, hogy voltak hibák a felmérés hitelességét tekintve, ráadásul számos olyan tényezőt nem vettek figyelembe az adatgyűjtés során, amit kellett volna. Pl. nem egyformán viszonyulunk a váláshoz: vannak, akik ellenzik és csak a látszat érdekében együtt maradnak, mások viszont gond nélkül kimondják akár az első komolyabb mélypont után, hogy itt a vége.
Egy másik tanulmány szerint, ami a Journal of Marriage and Family-ben jelent meg, a gyermektelen fiatal nők sokkal könnyebben és előbb kimondják a válási szándékukat, mert új kapcsolatot szeretnének még termékeny korukban – ez a különbség sem mutatkozik az eredeti tanulmányban.
Úgy tűnik tehát, hogy alaposabb kutatásra és több szempont összehasonlítására lenne szükségünk a jövőben. Ez részben meg is történt és újabb adatok szerint nem csak a 7., hanem az 5. év is „népszerű” időszak a válásra. Mindez alátámasztja, hogy a kezdeti lángolás után sokan kicsit várnak, mielőtt végleg kimondanák a búcsút – ami persze abszolút érthető és logikus.
Akkor mit tehettek?
Az 5. és 7. évet érintő nehézségekből eredő párkapcsolati kihívások legyőzése érdekében fontos proaktív megközelítést alkalmaznotok, aminek alapja a hatékony kommunikáció. Az egyéni és/vagy párterápia szintén segítséget nyújthat abban, hogy kezeljétek az esetleges stresszt, konfliktusokat vagy értékkülönbségeket, amik jó eséllyel felbukkannak ekkoriban.
Egy hosszú távon is eredményesen és jól működő kapcsolat közös felelősség, mindkét félnek aktívan részt kell vennie az építkezésben, fejlődésben. Fontos, hogy a problémákat ne söpörjétek a szőnyeg alá, mert azok nem fognak eltűnni és idővel sajnos óhatatlanul felbukkannak: a tiszteletteljes, nyílt kommunikáció, kerülve a durva konfrontálódást, valamint az egymásra szánt, tudatos idő sokat jelent a nehézségeken való túllépésben. Ez a megközelítés segíthet csökkenteni a konfliktusok számát és évről évre elősegíti a párkapcsolat mélyülését és erősödését – 7. év ide vagy oda.
Nyitókép: Studio4/istockphoto.com