Én is küzdök vele
Nem egyszer fordult elő, hogy visszautasítottam egy felkérést, mert úgy éreztem, nem én vagyok a legalkalmasabb rá. Hogy biztos van valaki, aki jobban ért hozzá, aki magabiztosabban tudna megszólalni az adott témában. Aki tényleg értene ahhoz, amiről én csak úgy tennék, mintha értenék – aztán láttam, hogy mások, akik semmivel sem tapasztaltabbak vagy képzettebbek nálam, lecsaptak a lehetőségre.
Csak mert ők nem féltek. Nem láttam rajtuk azt a belső bizonytalanságot, ami bennem sokszor szinte bénító erővel jelenik meg. Ők nem aggódtak azon, hogy majd valaki számon kéri rajtuk a magabiztosságukat. Én igen.
Ez a fajta szorongás alattomos. Képes észrevétlenül beszűkíteni a lehetőségeidet. Olyan döntéseket hozol miatta, amik kívülről racionálisnak tűnnek, valójában viszont a félelem vezérli őket. És a legrosszabb az, hogy közben még meg is tudod magyarázni magadnak, miért volt „jó döntés” hátralépni.
Nálam az első fordulópont az volt, amikor elkezdtem tudatosítani, mi történik. Amikor rájöttem, hogy nem az a kérdés, valóban alkalmas vagyok-e valamire, hanem az, hogy elhiszem-e magamról, hogy az vagyok. Ez persze nem oldott meg mindent egyik napról a másikra, de adott egyfajta távolságot. Már nem omlottam teljesen össze ezekkel a gondolatokkal. Olvass még a témában
Ghosting a saját barátaimtól: hol húzódik a határ a másik támogatása és a saját ignorálásunk között?
Ezt hozza 2026. szeptember 18. a numerológia szerint: önállóság és bátorság
Jelen vagy a saját életedben, vagy örökké máshol jár az eszed? Teszteld a mindfulness-szinted!
Csak évek után vallotta be a vőlegényem, hogy a tájszólásom miatt majdnem nem hívott el randira
Ami még segített, az a visszajelzések komolyan vétele. Korábban hajlamos voltam minden pozitív visszajelzést szerencsének betudni, a kritikákat viszont túlhangsúlyozni. Ma már próbálok tudatosan figyelni arra, hogy ha valaki elismeri a munkámat, azt ne söpörjem félre automatikusan. Nem mindig könnyű, de idővel kicsit kiegyensúlyozottabb lett a kép.
Fontos volt az is, hogy elkezdjek beszélni erről. Amikor kimondod, hogy bizonytalan vagy, gyakran kiderül, hogy a másik is az. Ez nem oldja meg a problémát, de normalizálja az érzést. Kevésbé érzed magad egyedül vele, és talán kevésbé tűnik végzetesnek is.
És persze ott van a nagyon gyakorlati megközelítés: néha egyszerűen bele kell állni a helyzetekbe. Nem akkor, amikor már teljesen készen állsz – mert ilyen pillanat valószínűleg soha nem jön el –, hanem akkor, amikor még épp csak elégnek érzed magad hozzá. Ezek a tapasztalatok lassan, apránként építik az önbizalmat.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
