Először inkább magamban kerestem a választ
Talán túl sok jelentőséget tulajdonítok ennek. Talán ez teljesen normális. Talán csak én érzem furcsának, hogy valaki, aki a párom múltjához tartozik, ennyire rendszeresen jelen van a digitális teremben, ahol én is mozgok.
Aztán ez az érzés lassan átfordult valami másba. Feszültségbe. Bizonytalanságba. És igen, néha egy kis gonoszságba is: hát tessék, akkor nézd meg, milyen boldogok vagyunk!
Minden új sztorinál ott volt az apró pillanat, amikor ellenőriztem, vajon most is megnézte-e. És minden alkalommal, amikor igen volt a válasz, egy kicsit összébb szűkült bennem valami. Olvass még a témában
„Arra neveltek, hogy nekem sosincs igazam” – Ezért olyan nehéz felnőtt nőként kilépni a jókislány szerepből
„Anya halála óta, azaz tíz éve nem beszélünk” – Miért távolodnak el a testvérek a szülők halála után?
Tudsz nemet mondani? Teszteld, mennyire egészségesek a személyes határaid!
Ghosting a saját barátaimtól: hol húzódik a határ a másik támogatása és a saját ignorálásunk között?
Elkezdtem figyelni, mit posztolok. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy „vajon ez neki szól-e”, „vajon erre mit reagálhat”. Olyan gondolatok jelentek meg, amelyek nem tartoztak az én életemhez, mégis elkezdték kitölteni a teret.
Mintha egy láthatatlan harmadik fél folyamatosan jelen lenne a kapcsolatunkban. Mit tegyek vele? Letiltsam? Ez megoldaná a dolgot? Vagy csak tovább gondolkodnék azon, hogy mi lehet az oka a kíváncsiságának? És ha nem tiltom le, akkor miféle válaszban reménykedek? Hogy a listában felbukkanó neve és profilképe egyszer csak többet árul majd el nekem, megtudok belőle valamit, amit addig eltitkolt előttem?
Miközben megannyi kérdés keringett a fejemben, egy napon aztán rájöttem: mi van, ha ez az egész nem rólam szól?
Mi van, ha nekem nem kell gondolnom erről az egészről semmit, mert valójában ez az exről szól, aki egy évekkel korábbi kapcsolata új barátnőjének a nevét írja be napról napra az Insta keresőjébe. Nem az az „ügy”, ami ebből az egészből velem történik. Ha van valami, ami figyelmet érdemel, akkor az az, ami az ő lelkében történik. De ezzel meg én nem tudok mit kezdeni, nincs is jogom semmit sem kezdeni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
