A repülés az egyik legkisebb kockázatot jelentő utazási mód, de ha mégis baj van, akkor általában nagyon nagy baj van. A Reader’s Digesttel amerikai pilóták osztottak meg olyan pillanatok történetét, amikor az ő ereikben is megfagyott a vér – még ha szerencsére minden eset jól is végződött.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/5 „A motor egyszer csak nem működött tovább”
„Egy kis városnéző repülőgépet vezetek, ami három utast tud felvinni. Az egyik utunk során egyszer csak észrevettem, hogy a motor meghibásodott. 5 perce repültünk, és a jobb tank üres volt.
Mivel felszállás előtt ellenőriztem, arra gyanakodtam, hogy esetleg szivárgás következtében ürülhetett ki, vagy hogy a kijelző hibásodott meg. Mivel úgy gondoltam, jobb félni mint megijedni, az üzemanyag-levegő keveréket inkább az üzemanyag-takarékos irányba állítottam be.
Folyamatosan figyelve a motor hőmérsékletét, elkezdtem átállítani a keveréket, amikor a motor egyszer csak leállt. A gép teljesen elhallgatott, és csak siklott a levegőben. Egy kicsit felhúzva az orrát, hogy megtartsa a propeller szélmalmát, végigvettem a vészhelyzeti ellenőrző listát, és a motor újra életre kelt. Visszaérve a földre kiderült, hogy a gyújtógyertyák elektromos áramát adó két mágnes egyike volt elromolva.”
2/5 Villámok között cikázva
Bostonból Columbusba, Ohio-ba repültem, és óriási zivatarok közepette. Ilyenkor a légiforgalmi irányítás (ATC) röviden összeállítja a saját repülési útvonalát, hogy a gép elkerülje az intenzív időjárási cellákat. A repülőgépben orrában van egy időjárási radar, ami vizuális térképet ad a vörös „foltok” elkerülésére. Az út három órát vett igénybe, és a kapitány és én minden másodpercet azzal töltöttünk, hogy jobbra, balra, fel és le irányítsuk a gépet, hogy elkerüljük a villámokat és a turbulenciát.
Patakokban folyt az izzadság az arcomról, miközben a legjobb ítélőképességemet használtam arra, hogy eldöntsem, melyik irányba repüljek. Jó munkát végezhettünk, mert a légiutas-kísérő felhívta a pilótafülkét, hogy szóljon, hogy minden utas elaludt!
Az apám pilóta. Évek óta dolgozik egy olyan első tisztnél, akit az őrült fickónak hívnak a cégnél. A pasi szörnyű volt és gyakran önmagához beszél. Egy napon a fickó egyre bizonytalanabbnak és zaklatottabbnak tűnt az apámmal való repülés közben, és az apám komolyan kezdett attól tartani, hogy a pilóta megpróbálja a földbe csapni a gépet.
Amikor a fickó kipattant belőle, suttogta: “Ma nem… hiszem, boldog gondolatok… nem ma…” Biztos lehet benne, hogy a pilóta már nem rendelkezik engedéllyel.
Amikor a pasi kezdett teljesen bekattanni, elkezdett suttogni hozzá: „Nem ma… gondolj szép dolgokra… nem ma…” Így végül sikerült épségben leszállniuk, és a fickónak ma már nincs repülési engedélye.”
