A fogmosás története
Az ókori egyiptomiak porrá zúzott ökörpatából, égetett tojáshéjból, mirhából és hamuból készítettek maguknak fogkrémet, melybe néha vizeletet raktak. Mentollal ízesítették a fogpasztát.
A rómaiak porrá zúzott osztriga héjat kevertek a kezdetleges fogkrémbe. Kr.e. 3000 körül is használtak már az Egyiptomiak gél állagú fogkrémet.
A fogmosás széles körben a második világháború után kezdett elterjedni, mint szokás. Tehát, az embernek mindig is fontos volt az, hogy fogai ott maradjanak, ahol vannak. Olvass még a témában
Rájöttem, hogy a szüleim csak azért maradtak együtt, mert mindketten megcsalták egymást – és kvittek voltak
Ezért ismerkedsz nehezen a születési hónapod szerint
Anyáink idejében nem volt pumpkin spice latte, mégis érezni lehetett az őszt – mégis mi változott?
Másokat megérteni, önmagunkat nem elveszíteni – hol húzódik a határ?
A fogkefe sikertörténete
Az ókori Egyiptomban az emberek az ujjukat használták fogkefe helyett. Babilóniában gyökereket rágtak.
A kínaiaknál ma is divat, hogy hegyes, faragott botocskákat rágnak, melynek egyik fele fogpiszkálóként, másik fele rágásra szolgált.
Ám találtak olyan csontból készült használati tárgyat is, melyre disznók szőrzetét erősítették. A XV. században Kínában már használtak a mai fogkeféhez hasonló tárgyat.
1780-ban William Addis feltalálta a klasszikus fogkefét. 1938-ban pedig lecserélték az állati szőröket nylonra.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
