Rajztanárok, mi történt, amikor azt mondtátok a gyerekeknek, hogy rajzoljanak, amit akarnak?

Az egyik rajz szakos lány a háziversenyre megrajzolta a matektanárát, méghozzá fotorealisztikus gonosz polipként. Egyértelmű volt, kit ábrázol a mű és az is, hogy a lány mit gondol a „modellről.” A matektanár – egy öreg, goromba férfi – félrehívott és követelte, hogy azonnal vegyem le a rajzot, de mondtam neki, hogy nem tudom, mert már leszavaztak a diákok és hatalmas fölénnyel ez az alkotás nyert.

Az volt a feladat, hogy a diákok engedjék kicsit elszállni a fantáziájukat és a hétvége alatt alkossanak valami absztrakt, modern művet. Az egyik srác – akin addig a tehetség semmi jelét nem láttam – beadott egy bekeretezett vászon alkotást, ami meglepően jó volt: barna pacák, alakok, vonalak voltak rajta különböző árnyalatban, jól mutatott. Amikor kérdeztem, hogyan csinálta, azt mondta, az apja hétvégén bútort pácolt ezzel a ronggyal, ő pedig bekeretezte.