Első szakasz
Az első szakasz 0-1 éves korig tart és alapvetően a csecsemőkorszakról szól. A fő kérdése a gyermeknek ilyenkor az, hogy vajon bízhatnak-e a világban? A csecsemő környezetének, elsősorban szüleinek, gondozóinak teljesen kiszolgáltatva létezik, és a velük kialakított kapcsolat, továbbá a kapcsolattartás határozza meg, hogyan alakul a gyermek énképe, alapvető személyisége, illetve megtanul-e bízni a világban, az emberekben.
Második szakasz
A második szakaszt 1-3 éves kor közé datálják, ekkor kezdődik az autonómia kialakítása. A gyermek felfedezi környezetét, lassan kontrollt gyakorol maga felett és fejlődnek a készségei. Amennyiben a gondozók megfelelően támogatják és türelmesek, a gyermek magabiztos lesz és kiegyensúlyozott, ellenkező esetben viszont olyan vonásai nyernek teret, mint a szégyenérzet, a kételkedés, az önbizalomhiány és az akadályozottság.
Olvass még a témában
A legjobb férfi barátomtól tanultam meg: Ha visszaírsz a kéretlen üzenetre az nem udvariasság, hanem olaj a tűzre
A hét napjait a bolygók is uralják: eláruljuk, melyik nap, mire a legalkalmasabb
NEM teszi tönkre a szülés a testünket, és ezért utálom, amikor azt mondják, igen
A hüvely öregedése: Természetes változások 30 és 60 éves kor között
Harmadik szakasz
Ez a szakasz az egészséges fejlődés tekintetében 3-7 éves korig tart. Ekkor a gyermekek elkezdik megérteni azt a világot, ami körbeveszi őket és alapvetően arra törekszenek, hogy cselekedeteiknek konkrét céljaik legyenek. Ebben az időszakban egy új érzés kerül a központba, ez pedig a bűntudat.
A gyermeknek annak megfelelően változik a kezdeményezőkészsége, hogy sikereket ér-e el: ha igen, egyre jobban keresi akár a kockázatokat is, ha nem, akkor viszont agresszívvé, frusztrálttá válhat. Megint csak a gondozók szerepe fontos, akik segítenek felismerni a határokat. Ha rosszul támogatnak, akkor a gyermekben bűntudatot generálnak vágyai, tervei miatt. Ha viszont jól, akkor kialakul a kezdeményezőkészsége, függetlenségével párhuzamosan.
A gyermeknek annak megfelelően változik a kezdeményezőkészsége, hogy sikereket ér-e el: ha igen, egyre jobban keresi akár a kockázatokat is, ha nem, akkor viszont agresszívvé, frusztrálttá válhat. Megint csak a gondozók szerepe fontos, akik segítenek felismerni a határokat. Ha rosszul támogatnak, akkor a gyermekben bűntudatot generálnak vágyai, tervei miatt. Ha viszont jól, akkor kialakul a kezdeményezőkészsége, függetlenségével párhuzamosan.
A cikk folytatódik, lapozz!
