Pszichológusok, mikor mondtátok egy páciensnek, hogy „Ugye maga most viccel?!”

Egy tizenéves fiú rágta a körmét, ez még nem durva. Azonban elmondta, hogy annyira szereti, hogy amikor lábkörmöt vág – mivel azt nem tudja lerágni, mint a kezéről – elteszi a darabokat egy dobozba, hogy később „tudjon belőle nassolni”. Undorító, de ami végképp kiakasztott az az volt, amikor elmesélte, hogy a családtagjai is odaadják neki levágott körmeiket és azokat is megeszi. Tehát a dobozban a saját körmein kívül az apja, anyja és testvérei körmei is ott vannak és sosem tudja, kié volt a darab, amit éppen rág. Szóltam a szülőknek, hogy ez nem helyes, de azt mondták, a srác őrjöng, ha nem adnak neki, ezért nem tudnak mit tenni.

Komoly addikcióval küzdő embereken segítek, a pácienseim súlyos drogfüggők. Egy befolyásos család minden követ megmozgatott, hogy bejusson hozzám a 16 éves fiuk. Az aggódó apa és a zokogó anya kérleltek, hogy segítsek a gyereken, mert ők már teljesen reményvesztettek. A srác jó színben volt, nem tűnt betegnek, de tudtam, hogy ez nem jelent semmit, ezért elkezdtem kérdezgetni. Kiderült, hogy a szülők találtak nála egy füves cigit, életében akkor füvezett másodjára. Amikor közöltem a szülőkkel, hogy nincs semmi baj, a fiuk teljesen egészséges és normális és csak kíváncsi volt, milyen betépni, úgy néztek rám, mintha őrült lennék. Meggyőződésük volt, hogy egy joint a világvége.