A költözés szerencsés esetben valami örömteli eseményhez kapcsolódik: megkezded az önálló életed, esetleg összekötöd azt a párodéval, szerencsét próbálsz egy új terepen, vagy megteremted a feltételeket a családalapításhoz. Maga a költözés azonban nem más, mint az életed fenekestül történő felfordítása, ami közben úgy érezheted, mintha nem az új otthonodba, hanem a pokolba vezető főútra készülődnél.
Dobozokban az életed
Akárhogy sakkozol is az idővel, mindenképpen lesz legalább néhány nap, de nagyobb valószínűséggel egy-két hét, amikor dobozokból fogsz élni.
Az, hogy négy napja ugyanaz a mackónadrág van rajtad, mert nem mered már kicsomagolni a ruháidat, csak egy dolog, de valószínű, hogy soha korábban nem tapasztalt vágyat érzel majd ezekben a napokban a tésztaszűrőd iránt.
Esetleg rádöbbensz, hogy eddig nem értékelted kellőképpen a sajtreszelődet, és ha a hajvágógép már valamelyik doboz legalján van, biztos, hogy valakinek a családban két nap alatt rekordhosszot nő a haja.
Ha pedig a használatban lévő kivételével már minden ágyneműt elcsomagoltál, mérget vehetsz rá, hogy ezt le fogja hányni a macska.
A pizzából is eleged lesz
Semmit nem találsz, rengeteg a dolgod, papírokat intézel, hivatalba vagy bankba rohangálsz, és egyébként is kiürítetted már a konyhaszekrényeket.
Senki nem várja el tőled, hogy most állj neki az évezred vacsorájának lebonyolításához, így a költözés kiváló alibit teremt arra, hogy pizzát rendelj, ami tulajdonképpen nem is tűnik olyan rossz dolognak.
De mi legyen másnap ebédre? És másnap vacsorára? És harmadnap reggelire?
Amikor azon kapod magad, hogy uzsonna helyett is néhány megmaradt pizzaszélt kezdesz rágcsálni, akkor tudod, hogy a költözködés rossz irányba terelte a diétádat, és itt az ideje venni egy kiló almát.
Selejtezned kell
Nincs mese, bizony, annak a fióknak a tartalmán is végig kell menned, ahová az elmúlt X évben számlákat, hivatalos papírokat, értesítőket dobáltál be, arra az esetre, ha valaha, bármikor még szükséged lenne rájuk.
Amilyen laza mozdulattal kerültek be ide a papírfecnik a lelked megnyugtatására, olyan keserves lehet most végignyálazni őket egyesével, és eldönteni, minek kell jönnie, és mi az, ami az irodai iratmegsemmisítőben végezheti.
Nem ez lesz a költözés legmókásabb része, mégsem érdemes ellógni, és nem javasoljuk, hogy az irdatlan papírmennyiséget csak úgy beleborítsd az egyik dobozba, bármilyen nagy is a kísértés.
Elég nagy nyűg a költözködés anélkül is, hogy a szemetedet magaddal cipelnéd.
Semmi nem a régi
Ha a régi otthonodat végre magad mögött hagytad, akkor jön az új terep, ami kezdetben cseppet sem lesz békésebb.
Egyrészt ugyanúgy, minden dobozokban érkezik, a kicsomagolás közben pedig kiderül, hogy a tésztafőző lábasod nem fér be a konyhaszekrény polcai közé, a kanapén nem megy át a nappali ajtaján, és a fürdőszobaszőnyeged hajmeresztően mutat az itteni csempével.
Lesz, amiről le kell majd mondanod, lesz, amit át kell értékelned, és igen, valószínűleg a következő három napot is ugyanabban a mackónadrágban töltöd majd, és könnyen lehet, hogy az itteni első vacsorád is pizza lesz.
De legalább már látod a fényt az alagút végén.
Nosztalgia
Két dolog van, ami megszépíti a dolgokat: az emlékezés és az ábrándozás. Jelen helyzetben a régi otthonod az előbbi homályába kerül, az új viszont kilép a ködös képzeletből, és nagyon is megfogható valósággá válik.
Hirtelen könnyen szemmel gondolsz vissza a régi ablakodból nyíló kilátásra, még akkor is, ha az egy tűzfal volt – de legalább egy ismerős tűzfal! – hiányozni kezd a megszokott boltod mosolygós pénztárosa, az új helyen pedig rájössz, hogy itt is hangosan tévéznek a szomszédok, nem tudod, hogy kell beállítani a meleg vizet a zuhanyzóban, és sosem találod elsőre a bejárati ajtó kulcsát.
Szép lassan azonban minden megszokottá válik, az idegen lakást betöltik a saját emlékeid, és a falak közötti tér lassan otthonná válik majd: a te otthonoddá.
