A lila kalap
Gimiben csak azért iratkoztam be egy tanár különóráira, mert nagyon vagánynak találtam a lila kalapját. Az ő bátorítására kezdtem el verseket írni, amelyek egyetemista koromban az iskola lapjában megjelentek. Ezeket olvasta az egyikük, a tanárom pedig azt ajánlotta, hogy induljak egy versenyen. Ezt megnyertem, utána megkeresett egy srác, akinek az volt a feladata, hogy elemezze a művem. Találkoztunk, a bátyja jött érte, akivel csak egymásra néztünk és tudtuk, hogy megtaláltuk az Igazit. Két éve vagyunk házasok, most várjuk első gyermekünket és minden a lila kalappal kezdődött.
A csillagok
13 évesen messze költöztünk az iskolától és a hosszú buszozást – másokkal ellentétben - én nem zenehallgatással hanem olvasással ütöttem el. Egyik nap suli végén észrevettem, hogy otthon hagytam a könyvem, ezért gyorsan beszaladtam a könyvtárba kivenni valamit. Kevés időm volt, mert a busz indult, ezért a legelső kezem ügyébe kerülő kötetet választottam és rohantam is a megállóhoz. A könyv az űrkutatásról szólt és akkora hatással volt rám, hogy ma már asztronómusként dolgozom, a csillagrobbanások a kutatási témám. Örülök, hogy az a könyv került a kezembe.
Olvass még a témában
A híresség
Nagymamám a halálos ágyán azt mondta anyámnak, szeretett volna híres lenni, ezért anyám a fejébe vette, hogy lesz egy híres gyereke. A nővérem tornászkarrierje meghiúsult egy sérülés miatt, a bátyámat hiába járatták zeneiskolába, könyvelő lett, így az elvárás onnantól az én vállamat nyomta.
Iskolakerülőként és balhés srácként nem sok kilátásom volt hírnévre, de a rossz társaságban – amibe keveredtem – volt egy srác, aki akkordokat gyakorolt a gitárján. Megalapítottunk a punk zenekarunkat, ami először garázsokban, majd kisebb klubokban lépett fel.
Akkor elgondolkodtam, hogy lehet, hogy mégiscsak én teljesítem be a jóslatot és egyre komolyabban vettem a dolgot, ezért is sikerülhetett egy országos hírű bandába bekerülni, amikor kilépett onnan az énekes. Anyám leírhatatlanul büszke, amikor látja, hogy pár tini odajön hozzám egy közös fotóért.
Iskolakerülőként és balhés srácként nem sok kilátásom volt hírnévre, de a rossz társaságban – amibe keveredtem – volt egy srác, aki akkordokat gyakorolt a gitárján. Megalapítottunk a punk zenekarunkat, ami először garázsokban, majd kisebb klubokban lépett fel.
Akkor elgondolkodtam, hogy lehet, hogy mégiscsak én teljesítem be a jóslatot és egyre komolyabban vettem a dolgot, ezért is sikerülhetett egy országos hírű bandába bekerülni, amikor kilépett onnan az énekes. Anyám leírhatatlanul büszke, amikor látja, hogy pár tini odajön hozzám egy közös fotóért.
A cikk folytatódik, lapozz!
