Az egykor még optimista énünk valahol életünk derekán elkezd csitulni és nem ritka, hogy idős korunkra a pohár kezd számunkra kiürülni. De miért is van ez?
Szakértők úgy vélik, hogy az emberek jelentős része idősebb korára valamilyen szinten pesszimistává válik (mindegy, mennyire voltak korábban optimista jellemek), de nem feltétlenül a klasszikus értelemben kell ezt elképzelni.
Ez ugyanis nem azt jelenti, hogy 40 éves korod felett mindent negatív árnyalatban látsz majd, és a pohár félig üres lesz, sokkal inkább azt, hogy a gondolkodásmódod alakul át.
Míg korábban tele voltál célokkal és álmokkal, és ezeknek megfelelően tervezted meg a napjaidat, addig egy ponton ezt elkezdi leváltani a félelmeken alapuló hozzáállás.
Minden, amit csinálunk, két dologtól függ: hogy mik a terveink, és mitől félünk igazán.
Ahogy telnek az évek, a tét egyre magasabbá válik minden döntés után. Valószínűleg azért, mert ekkorra már van párod, születtek gyerekeitek, építettél magadnak egy karriert. Sokkal inkább reálisan látod az életedet, és automatikusan számításba veszed a kockázatot is.
Ezen a ponton már a döntések meghozatalánál a biztonság lesz a legfontosabb mérce számodra, és véletlenül sem akarod veszélyeztetni azt, amid már van. Gondolj csak bele: megházasodtál, ez egyike volt a korábbi céljaidnak. Aztán gyerekeitek születtek, ezt is sikerült elérned.
Lett házatok, kocsitok, otthonotok, az álmaid pedig szép lassan mind beteljesültek. Ha már elérünk ezekhez a mérföldkövekhez, hajlamosak vagyunk felhagyni a további célok megteremtésével. Mivel egyre több mindent veszíthetünk, sokkal inkább a félelmek kezdenek vezérelni minket a hétköznapokban.
Amikor megelégszel azzal, amid van
Egy kutatás szerint az idősebb felnőttek hajlamosak biztonsági játékot űzni, szemben a fiatalabbakkal, akik gyakran kockáztatnak. Ez a változás persze nem rossz dolog, de szakértők szerint az már igenis káros, ha elkezdesz felhagyni teljesen a célok kitűzésével.
Onnantól kezdve, hogy nincs az életedben semmi, amit el akarsz érni, vagy amire nagyon vágynál, a pesszimista hozzáállás egyre nagyobb mértékben eluralkodik rajtad.
Nem kapod meg az agyadtól azt a jutalmat, amit egy-egy cél beteljesítése után éreztél korábban. Helyette inkább igyekszel fenntartani a biztonságot, ami viszont állandó aggodalmat és szorongást hoz a léleknek.
Félsz, hogy mi történik, ha nem a megfelelő döntést hozod meg, tartasz attól, hogy elveszítheted azt, amid most van. Ahelyett, hogy gyarapítanád a már elért álmaid listáját, inkább megelégszel velük, és próbálod fenntartani őket. Ekkor már kizárólag a megszokás és a rutin kezdi irányítani a napjaidat, hiszen a komfortzónádból sem lépsz ki. Ezért javasolják azt, hogy sose hagyj fel a célkitűzésekkel, rövid és hosszú távon egyaránt.
Érdemes kitalálni magadnak napi mérföldköveket, amelyekhez el szeretnél jutni, de ezen túl ne feledkezz meg az egy-két éves tervekről sem.
Ez lehet egy külföldi nyaralás, egy új tudás elsajátítása, egy másik munkahely, vagy akár a régóta tervezett lakásfelújítás; csak az számít, hogy legyenek céljaid, és meglátod, sokkal vidámabb színben látod az életet majd. Érdemes akár a környezetedet is megfigyelned ezen a téren. Akik folyton terveznek, lényegesen boldogabbak az életükkel (elvégre mindig van mit várniuk!), mint azok, akik csak tengetik a napjaikat otthon és a munkában.