Mikor jöttél rá, hogy inkább a partnered testvérét kellett volna választanod?

A feleségemmel minden csodálatos, egyedül abban nem egyezünk, hogy én szeretek túrázni, sátrazni, hegyet mászni, neki pedig kínzás a természetben lenni. Mindig azt mondja, az ősember élt a szabadban, kitéve az elemeknek és minek rakjunk tüzet, amikor otthon van indukciós sütő. Én elfogadtam ezt, tudok túrázni egyedül vagy haverokkal is. Két éve voltunk házasok, amikor az unokatestvére – vele egyidős lány, Anna – hazaköltözött Amerikából. Külsőre is, habitusra is hasonlítanak, annyi a különbség, hogy unokatesó nagy természetjáró. Egyszer rávettük a feleségem és még egy rokont, hogy menjünk el valahova négyesben és akkor kiderült, hogy Annával rengeteg közös van bennünk. Ő is szeret gombászni, órákig úszni a tóban, éjjel a csillagokat nézni. Tudom, hogy az ő fejében is megfordult, hogy mi lett volna, ha… De a feleségemnek esküdtem örök hűséget, így nem hagyhatom el.

Szeretem a vőlegényem, igazi szeretnivaló kockafej. Informatikus, mindene a számítógép, mindig ugratom, hogy olyan okos, mint egy hekker. A bátyja az ő szöges ellentéte, akinek lövése nincs az online világról, viszont igazi kétkezi ember, aki mindent megszerel. Mindig őt hívom, ha eldugul a lefolyó, ha kiég egy vezeték, ha nem indul a kocsim vagy ha át kell tenni rá a téli gumikat. Egyszer az apjuk viccelődött azzal, hogy rosszul választottam, mert a kisebbik fia „semmire sem jó”, a nagyobbik viszont igazi túlélő, aki mellett egy nő biztonságban van. Őszinte leszek, azóta már párszor elgondolkodtam a szavain és szerintem sógoromnak sem lenne ellenére a dolog.