Az üdvözlés
Az alábbi párbeszéd zajlott le a családunkban – ami lehet, hogy jobb helyeken válóok lenne, de nálunk simán belefért:
Én, ahogy benyitok otthon az ajtón: Szia édesem, mesélj milyen napod volt drágám?
A férjem: Szia, képzeld a főnököm…
Én: A kutyához beszéltem.
Én, ahogy benyitok otthon az ajtón: Szia édesem, mesélj milyen napod volt drágám?
A férjem: Szia, képzeld a főnököm…
Én: A kutyához beszéltem.
Kisbaba
A feleségemmel úgy döntöttünk, nem vállalunk gyereket, kitölti az életünket az utazás és kreatív munkáink, na meg a macskánk, akt finoman szólva elmajmolunk.
Feleségem: Tudom, hogy Micó családtag és mintha a gyerekünk lenne, de szerintem egy kicsit túlzásba viszed.
Én – miközben az asztalnál ülök, karomban tartva a macskát, mint egy kisdedet, akit falatonként etetek a tányéromból: Miért mondod ezt?
Feleségem: Tudom, hogy Micó családtag és mintha a gyerekünk lenne, de szerintem egy kicsit túlzásba viszed.
Én – miközben az asztalnál ülök, karomban tartva a macskát, mint egy kisdedet, akit falatonként etetek a tányéromból: Miért mondod ezt?
Olvass még a témában
Tiszta víz
Rajtakaptam a férjem, amint a kutyáink vizestálját tölti fel. Nem sima csapvízzel, nem. A hipermodern hűtőnk tisztított, szűrt vizéből ad nekik. Mikor kérdőre vontam, annyit felelt: „Ők is megtennék értem ugyanezt.” Nem tudtam vitatkozni az érvelésével, így azóta én is a szűrt vizet adom nekik.
A cikk folytatódik, lapozz!
