Az egész világon a terhességek közül minden negyedik végződik vetéléssel, és Magyarországon minden negyedik nő veszít el élete során így gyermeket.
Noha nincsenek egyetemes mondatok, amelyeket mondani lehet, ha egy barátunk, hozzátartozónk ilyen veszteséget szenved, olvasóink megosztották velünk, mi volt az, ami nekik segített, vagy amit ők szerettek volna hallani.
„Csak annyit akartam hallani, hogy sajnálom”
„Nekem szerencsém volt abból a szempontból, hogy sem a kórházban, sem a baráti vagy családi körben nem tapasztaltam érzéketlenséget vagy direkt rosszindulatot, de sokszor jobban fájt, ha vigasztalni próbáltak. Akkor és ott egyáltalán nem vigasztalt, hogy lehet még másik, hogy ez bárkivel megtörténik. Főleg nem akartam hallani azt, hogy ennek biztos oka van, vagy hogy jobb ez így. Nem volt jobb így. Én szerettem volna hazavinni a kislányomat. Olvass még a témában
Szinte null kalóriás ételek, amelyekből bármennyit megehetsz, nem fog hizlalni
Így befolyásolja a testvéri kapcsolatod a párválasztásodat felnőttként
A háromgyerekes anyuka elképesztően finom mentes ételeket készít
„Megálmodtam, hogy a szomszédom meg fog halni” – 10 történet, amikor a rossz előérzet beigazolódott
Tudom, hogy mindenki csak bátorítani akart, de úgy éreztem, hogy csak megkérdőjelezik a fájdalmamat, hogy azt várják, hogy lépjek tovább, hogy gondoljak valami pozitívra meg a jövőre.
És egy idő után így is tettem, de akkor és ott még arra volt szükségem, hogy meggyászoljam a veszteségemet. Nem akartam, hogy vigasztaljanak, nem akartam, hogy bármi jóra kelljen gondolnom, csak annyit akartam hallani mindenkitől, hogy sajnálom. Senki nem tudott volna tenni semmit, hogy megváltoztassa, ami történt, és rettenetes volt, hogy ez történt. Csak annyit akartam, hogy ezt megélhessem.” (Kata, 36)
