Sokak életét megkeseríti, ha nehezen jön össze a várva várt baba, és mire végre sikerül a fogantatás, még nagyobb tragédia egy spontán vetélés. Sajnos hazánkban minden ötödik terhesség spontán vetéléssel végződik a statisztikák szerint, és a legtöbb esetben az orvosok nem tudják pontosan megmondani, mi lehet a vetélés hátterében.
A leggyakrabban a 8-10. hétig történhet meg a vetélés, de még a 16. hét környékén is előfordulhat, ennél később nagyon ritka esetekben jellemző. A spontán vetélés sokszor a korábbi, sebészeti beavatkozással történt vetélést követő várandósság idején történik, de okozhatja mióma, ciszta, a kevésbé kifejlett méh, de akár gyulladásos betegségek, és még számos egyéb probléma állhat a háttérben.
Lelki okok a háttérben
A szervi okokon kívül a vetélés akár lelki bajokra is visszavezethető: sokszor egy trauma miatt következik be, de okozhatja az is, ha bizonytalanok vagyunk magunkban, vagy a partnerünkkel vannak problémáink. Sok kismamánál történik spontán vetélés, ha valójában még nem kész az anyaságra, de ha nem elég stabil a párkapcsolatunk, és nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy párunkkal szeretnénk gyereket, akkor is előfordulhat a vetélés. Akár bármilyen egyéb veszteséget, a vetélést is hosszabb folyamat feldolgozni, de meg kell hagyni ennek is a maga idejét, hogy felépülhessünk, mielőtt újra próbálkoznánk a teherbe eséssel. Egy pszichológus szakértővel beszélgettünk arról, hogyan lehet feldolgozni egy spontán vetélést, és hogyan lehet talpra állni egy ilyen tragédia után.
Egy magzat elvesztésénél mindenképpen szükség van gyászmunkára: végig kell haladni a gyász szakaszain – az elutasításon, a dühön, az alkudozáson, a depresszión és a belenyugváson is –, amelyhez tanácsos igénybe venni akár egy tapasztal pszichológus vagy gyászterapeuta segítségét.
– A lelkifurdalást, bánatot és az összes gyásszal járó zavaros érzelmet egy jó szakember segíthet feldolgozni, ami persze nem azt jelenti, hogy a fájdalmas gyászmunkát másra lehetne testálni. Viszont azt el lehet érni, hogy a gyászoló egy idő után ismét szabad levegőhöz jusson – tudtuk meg Bálint Éva pszichológustól.
Még nincs itt az ideje
A szakember elmondása szerint fontos tisztában lennünk azzal, hogy a vetélés nem azt jelenti, hogy alkalmatlanok vagyunk az anyaságra, hanem azt, hogy bár a baba jönni szeretne – ezért „bejelentkezik” –, de még nem jött el az ideje a születésének.
– A megérkezéséig a várakozási időt akkor töltjük hatékonyan, ha minden energiánkkal arra törekszünk, hogy magunkat, és nem utolsó sorban a kapcsolatainkat is tökéletesítsük, hogy minél inkább önmagunkra találjunk, megélhessük a belső harmóniát – fogalmazott a pszichológus.
Minden krízishelyzet – legyen szó bármiféle veszteségről – valójában egy lehetőség is egyben a fejlődésre, az önmagunkról való tanulásra, ezáltal egy teljesebb élet megélésére. – Gondolhatunk erre úgy is, hogy gyakran a gyásszal járó elviselhetetlennek tűnő fájdalom nyit utat valami újnak, így ezzel együtt a belső fejlődésünknek is. Számos tapasztalatom van olyan édesanyákkal, akik a baba születése előtt többször elvetéltek. Többségük visszatekintve egybehangzóan állítja, hogy bizonyos szempontból jobb, hogy nem előbb született meg a gyermekük, mert a saját érési folyamatuknak – vagy egyéb körülményeiknek – köszönhetően sokkal többet tudnak adni most a babának – tette hozzá Bálint Éva –, kiegyensúlyozottabban tudják megélni saját anyaságukat.