A leggyakrabban a 8-10. hétig történhet meg a vetélés, de még a 16. hét környékén is előfordulhat, ennél később nagyon ritka esetekben jellemző. A spontán vetélés sokszor a korábbi, sebészeti beavatkozással történt vetélést követő várandósság idején történik, de okozhatja mióma, ciszta, a kevésbé kifejlett méh, de akár gyulladásos betegségek, és még számos egyéb probléma állhat a háttérben.
Lelki okok a háttérben
A szervi okokon kívül a vetélés akár lelki bajokra is visszavezethető: sokszor egy trauma miatt következik be, de okozhatja az is, ha bizonytalanok vagyunk magunkban, vagy a partnerünkkel vannak problémáink. Sok kismamánál történik spontán vetélés, ha valójában még nem kész az anyaságra, de ha nem elég stabil a párkapcsolatunk, és nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy párunkkal szeretnénk gyereket, akkor is előfordulhat a vetélés. Akár bármilyen egyéb veszteséget, a vetélést is hosszabb folyamat feldolgozni, de meg kell hagyni ennek is a maga idejét, hogy felépülhessünk, mielőtt újra próbálkoznánk a teherbe eséssel. Egy pszichológus szakértővel beszélgettünk arról, hogyan lehet feldolgozni egy spontán vetélést, és hogyan lehet talpra állni egy ilyen tragédia után.
Egy magzat elvesztésénél mindenképpen szükség van gyászmunkára: végig kell haladni a gyász szakaszain – az elutasításon, a dühön, az alkudozáson, a depresszión és a belenyugváson is –, amelyhez tanácsos igénybe venni akár egy tapasztal pszichológus vagy gyászterapeuta segítségét. Olvass még a témában
– A lelkifurdalást, bánatot és az összes gyásszal járó zavaros érzelmet egy jó szakember segíthet feldolgozni, ami persze nem azt jelenti, hogy a fájdalmas gyászmunkát másra lehetne testálni. Viszont azt el lehet érni, hogy a gyászoló egy idő után ismét szabad levegőhöz jusson – tudtuk meg Bálint Éva pszichológustól.
