Amit ebből megtanultam
Azóta is ugyanabban a házban lakunk. Köszönünk egymásnak, beszélgetünk néhány percet, ha összefutunk, és ha szükség van rá, segítünk egymásnak. De ennél többre már egyikünk sem vágyik.
Ez az egész megtanított arra, hogy a kedvesség és a határok nem zárják ki egymást. Lehet valaki figyelmes és segítőkész úgy is, hogy közben megőrzi a saját személyes terét. Sőt, talán éppen ettől maradnak hosszú távon egészségesek az emberi kapcsolatok.
Ma már nem hiszem, hogy minden jó szomszédból barátnak kell lennie. Néha sokkal többet ér egy udvarias köszönés, egy kölcsönösen tiszteletteljes viszony és az a tudat, hogy mindketten értjük, hol vannak azok a bizonyos határok. Ha ezt hamarabb felismertem volna, valószínűleg ma is ugyanolyan felszabadultan tudnánk beszélgetni, mint a beköltözésem első heteiben. Olvass még a témában
A Végítélet lapja: ezt üzeni a novemberi Tarot kártya a mély, transzformatív energiák mellé
A Bakony közepén élek, mégis egy fővárosi mutatta meg, mit nem veszek észre – az első erdőfürdőm tapasztalatai
„Ha ezt csinálod az asztalnál, garantáltan utálni fogunk” – Pincérek vallanak a legidegesítőbb vendégekről
„Nem mosogatok el, mert nem tudom, minek hol a helye” – amikor a férfi nem hajlandó besegíteni otthon
Következő cikkünkA legszebb idézetek a barátságról, amiket bármikor elküldhetsz annak, aki fontos nekedVan, hogy egyetlen mondat többet mond minden hosszú beszélgetésnél. Egy régi közös emlék, egy rövid üzenet vagy egy szívből választott idézet elég lehet ahhoz, hogy egy barátod tudja: gondolsz rá, fontos neked, és hálás vagy azért, hogy az életed része. A barátságok sokszor csendben kísérnek végig minket az élet különböző…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
