A természetes anyagokból épített jemeni sokemeletes épületek kiválóan fenntarthatók, és tökéletesen illeszkednek a forró és száraz arab sivatagi éghajlathoz.
Bab-al-Yamanon, a hatalmas kapuján, amely lehetővé teszi a belépést Jemen régi, falazott városába, Sana’ába átlépni olyan volt, mint egy portálon át lépni egy másik világba – mondja a BBC újságírója egy riportban. Magas, sovány épületek zsúfolódtak be a keskeny sávokba. A buja gyümölcs- és zöldségkerteket kötötték össze az ősi piaccal, ahol még mindig szamarakat árulnak. Noha az áruk és az emberek is lenyűgözőek, a hangulatot mégis egyértelműen az építészet uralja.
Sana’a tele van olyan épületekkel, mint bármely másik város a világon. Utcaszinten, ahol az iszaptégla falakat csak nagy faajtók törik meg, gyakran nem volt sok látnivaló. Ám ha felnézünk, nyilvánvalóvá válik, hogy ezek a karcsú épületekre, amelyek közül néhánynak csak egy-két szobája volt a földszinten, magasan az ég felé emelkednek.
Az alsó, utcai szinten ablaktalanok, mert állatok szállásaként vagy munkaterületként használják őket. A magasabb, díszes ablakokat ólomüveg, vagy finom mashrabiya paravánok borították, amelyek védik a bent tartózkodó nők magánéletét. Az ablakkereteket és az emeletek közötti frízeket bonyolult fehér mész jelzi. Így kontrasztba hozza az iszap színű hátteret, mézeskalács házhatást keltve. Sok épületnek tetőterasza is van, amelyek szórakoztató terekként és szabadtéri hálószobaként is szolgál meleg éjszakákon.
Jemenben is vannak hasonlóan lenyűgöző épületek
Jemen hasonló, égbe nyúló épületekkel van teleszórva a kisebb falvakban lévőktől a nagyobb városokig. Ilyen például a híres Shibam, amelyet az 1930-as években „A sivatag Manhattan”-ének nevezett el Dame Freya Stark angol-olasz felfedező; vagy a gyönyörűen díszített Dar-al-Hajar, az Imám Szikla palotája.
A jemeni felhőkarcoló építészeti stílusa annyira egyedi, hogy Zabid, Shibam és Sana’a óvárosát az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították. A történelmük legalább a 8. és a 9. századig nyúlik vissza Trevor Marchand szerint, aki szociális antropológia professzor a londoni Keleti és Afrikai Tanulmányok Iskolájában. A pontos dátumozás szinte lehetetlen, mivel ezeket az iszap téglából vagy vályogból készült épületeket folyamatosan foltozni és restaurálni kell, hogy ne engedjenek a zord elemeknek. „Középkori források szerint a Sana’a -i Ghumdam-palota és a jemeni ősi Sabaean uralkodók székhelye 20 emelet magas volt és igényesen berendezett ” – mondta Marchand.
Ami a jemeni felhőkarcolókat annyira egyedivé teszi, az az, hogy továbbra is használatban vannak, akárcsak több száz évvel ezelőtt. Sana’a óvárosában például néhányat szállodákká és kávézókká alakítottak át, de a többséget még mindig magánlakásként használják. „Gyerekként fociztunk a szűk sikátorokban, tizenévesként pedig kávét kortyolgattunk a fényes ólomüveg alatt” – mondta Arwa Mokdad, a jemeni segélyezési és újjáépítési alapítvány béketámogatója.
Megmaradtak az utókornak
A természetes anyagokból épített jemeni sokemeletes épületek kiválóan fenntarthatók, és tökéletesen illeszkednek a forró és száraz arab sivatagi éghajlathoz. A tetőteraszok szabadtéri hálószobaként működnek. Az ablakokon lévő ellenzők még a legkisebb szellőt is becsalogatják a házba, miközben fényt, de nem túl sok meleget engednek be.
Ezeknek a „felhőkarcolóknak” a felépítéséhez azonban speciális tudás kell, aminek manapság már egyre kevesebben vannak a birtokában.
A történelmi épületeket ráadásul az állandó szélerózió, a háború és a gazdasági harcok is fenyegetik. Ezek megakadályozzák a családokat abban, hogy megfelelően gondoskodjanak törékeny otthonaikról. 2020-ban az Unesco mintegy 8000 építészeti csodát vizsgált meg, és 78-at állított helyre, amelyek az összeomlás szélén álltak. Ugyanakkor, ha a helyzet nem rendeződik számos határidőn belül, sok mással együtt ezeket a kivételes, régi épületeket is a háború veszteségeinek listájára kell majd írnunk.
