Első találkozás a halállal
Gyerekként talán mindenki részt vett egy-két temetésen, de akkor még nem igazán vagyunk tisztában az elmúlással. Vagy inkább túlságosan is? Természetes, hogy a szomszéd néni, nagymama, nagypapa elmegy, mert öregek voltak. Ekkor találkozunk először a halállal, hacsak a szülők nem döntenek másképp. Sok családból hallottam, hogy a szülők még kamasz gyerekeik elől is titkolják a haláleseteket, csakhogy megóvják őket…(a valóságtól).
Ez nem feltétlenül a legjobb módja a védelemnek, mert így a gyerekeket sokként éri majd az első haláleset már nagyobb korban. Ebben is meg kell találni az arany középutat, amikor még nem túl kicsi, de nem is túl nagy a gyerek a halállal való találkozáshoz. Nem hiszem, hogy erre létezne egy általános, tökéletes időpont, mert mindenkinek máskor jön el ez az idő, mindenesetre nem érdemes túl sokáig húzni.
Ez nem feltétlenül a legjobb módja a védelemnek, mert így a gyerekeket sokként éri majd az első haláleset már nagyobb korban. Ebben is meg kell találni az arany középutat, amikor még nem túl kicsi, de nem is túl nagy a gyerek a halállal való találkozáshoz. Nem hiszem, hogy erre létezne egy általános, tökéletes időpont, mert mindenkinek máskor jön el ez az idő, mindenesetre nem érdemes túl sokáig húzni.
Gondtalan évek
Jönnek a tinédzser évek, majd a húszasok gondtalan élete, amikor az egész életet a hormonok irányítják. Nem is igen gondolunk a halálra, hiszen elveszünk a felhőtlen szórakozásban és jóformán időnk sincs ilyeneken agyalni. Habzsoljuk az életet, nem hisszük el, hogy egyszer majd nekünk is fájhat a derekunk, hátunk, vagy lábunk. Értetlenkedve nézzük a szüleinket, hogy miért szenvednek annyit egy felállás során. Ezeket az éveket mindenkinek így kellene átélnie, megtapasztalva a fiatalsággal járó minden kiváltságot, mert utána mindez elmúlik.
Olvass még a témában
Felnőtt élet
Aztán felnövünk, elkezdünk dolgozni és egyre több halálhírrel találkozunk. Meghal a gimis osztályfőnök, fiatalon egy jó barát és sajnos a családon belüli tragédia is elkerülhetetlen. Ilyenkor általában a pánik az első, amivel találkozunk és hirtelen sok minden átalakul a fejünkben. Észrevesszük, hogy mennyire múlandó az élet és mennyire kiszámíthatatlan az, hogy kinek mikor jön el az utolsó órája. Ez egyeseket cselekvésre késztet, mások, viszont lebénulnak tőle.
Érdemes ilyenkor elgondolkodni azon, hogy ki miért retteg a haláltól. Félelem a fájdalomtól, az ismeretlentől? Aggodalom, hogy mi lesz az itt maradt családtagokkal? Esetleg túl sok minden akartunk még megvalósítani? Legtöbben az utolsó miatt aggódnak leginkább. Bármennyire is furcsán hangzik, ez a jó hír, ugyanis ezen bármikor lehet változtatni. Sokszor a halál ösztönöz minket arra, hogy merjünk igazán élni, elhagyni a megszokottat és betekintést nyerni a komfortzónán túli életbe.
Érdemes ilyenkor elgondolkodni azon, hogy ki miért retteg a haláltól. Félelem a fájdalomtól, az ismeretlentől? Aggodalom, hogy mi lesz az itt maradt családtagokkal? Esetleg túl sok minden akartunk még megvalósítani? Legtöbben az utolsó miatt aggódnak leginkább. Bármennyire is furcsán hangzik, ez a jó hír, ugyanis ezen bármikor lehet változtatni. Sokszor a halál ösztönöz minket arra, hogy merjünk igazán élni, elhagyni a megszokottat és betekintést nyerni a komfortzónán túli életbe.
A cikk folytatódik, lapozz!
